Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 12 (122. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslat; valamint az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól és a társadalombiztosítási és szociális e... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
175 alkalmazni. Azt gondolom, hogy ebben a képviselő úrnak némi visszafogottságra lenne oka, ném i önkritikára lenne oka, és nem ennyire harsány kritikára, mint amit itt előadott. Ami a családtámogatásokat illeti, Mádi László és Varga Mihály képviselő úr is hozzászólásában megemlékezett erről. Én akkor szeretnék a tényekhez visszatérni. 19982002 közö tt a családi pótlék egyetlen fillérrel sem emelkedett. Ezt minden családos ember tudja, aki családi pótlékra volt jogosult. Megnézte a '98as átutalásokat meg a 2002est, hajszálra, forintrafillérre ugyanazt a családi pótlékot kapta. Mintha nem lett volna infláció, pedig volt. El tetszettek értékteleníteni a családi pótlékot négy év alatt, majd' a felére. Helyette alkalmaztak egy adókedvezmény típusú családtámogatást, amit persze csak az vehetett igénybe, akinek volt jövedelme, és volt akkora jövedelme, am iből ez a kedvezmény leírhatóvá vált. Magyarul: a gazdagoknak volt családtámogatása (Mádi László: Jaj, jaj!) , a szegényeknek meg nem volt családtámogatása. Így nézett ki az önök családtámogatási politikája. Mádi képviselő úrnak meg a tényszerűség kedvéért azért muszáj elmondanom, hogy nem szűnt meg az adókedvezmény, mert a háromgyerekeseknél még mindig létezik ez a lehetőség, ez a megoldás, úgyhogy tényszerűen nem felel meg az állítása a valóságnak, kérem, hogy nézzen utána, ha esetleg véletlenül elkerülte volna a figyelmét. Ami a konkrét törvényjavaslatot illeti, visszatérve a vita mindenféle ágabogából ide, arra vonatkozóan, hogy vajon most kellette ezt a két törvényjavaslatot benyújtani, és hogy vajon minek a következménye ennek a két törvé nyjavaslatnak a benyújtása ide a Ház elé, azt szeretném Varga Mihálynak és másoknak is mondani, hogy az emberek évek óta eldöntötték már, hogy kivonják az 1 és 2 forintos érméket. Tehát az a hamis összefüggés, amit itt a hozzászólásaikban felállítanak, hog y a kormány elmúlt 56 éves gazdaságpolitikájának következménye az 1 és 2 forintos érmék bevonása, ez egyszerűen nem felel meg a napi gyakorlatnak, a valóságnak. Az emberek évekkel ezelőtt kivonták már az 1 és 2 forintost, itt lényegében egy jogi legitimál ásról van szó. Ami a törvényjavaslat további részeit illeti, mármint a típusfüggőség kérdését, Bernáth Ildikó képviselő asszonynak ajánlanám, hogy mielőtt ebben az ügyben megszólal, szíveskedjék tájékozódni. És ne tekintse ezt szemrehányásnak, egyszerűen c sak segítenék önnek akkor így utólag a vita végén tájékozódni abban, hogy hogyan is zajlott ez az egész korkedvezményes nyugdíjügy a típusfüggőséggel összefüggésben. Ha a képviselő asszony nem tudná, akkor 1992ben jött létre ez a típusfüggőségszabályozás , szakszervezeti javaslatra. 19982002 között működött egy kormány, aminek négy évig volt lehetősége ezt megváltoztatni, és nem tette meg. Nem tette meg, mert úgy gondolta, hogy nem teszi meg. Akkor ön például nem szólalt meg négy évig a parlamentben ezért oly lelkesen, mint most, hogy meg kéne szüntetni ezt a típusfüggőséget. Lelke rajta, hogy miért nem tette, és most mitől ébredt fel öt vagy hat évvel később, hogy mégiscsak meg kell szólalni ebben az ügyben. (Bernáth Ildikó közbeszól.) Szememre hányta, ho gy miért nem az év végi nyugdíjtörvény módosításánál szerepelt ez a javaslat. Nagyon egyszerű az oka, képviselő asszony. Én tárgyaltam a szakszervezetekkel a nyugdíjtörvény zárószavazása előtt is még, és akkor nem jött létre megállapodás a kormány és a Köz úti Közlekedési Szakszervezet között ebben a kérdésben. Pedig felajánlottam a megállapodás lehetőségét, pedig ennél jobb feltételekkel lett volna lehetőség a megállapodásra, akkor a szakszervezet azonban úgy döntött, hogy nem írja alá a megállapodást. Ezér t a tavalyi nyugdíjtörvényben nem tudtuk ennek a megállapodásnak megfelelően ezt a módosítást szerepeltetni. Meg lehet ezt fogalmazni kritikaként, de akkor én meg azt tudom mondani önnek, hogy ezek szerint önt meg nem érdekli a szakszervezetek véleménye; e ngem érdekelt és érdekel mind a mai napig. (Bernáth Ildikó: Hat év kellett ehhez!) Tekintettel arra, hogy a megállapodás az utolsó ülésnap után jött létre, ezért ennél előbb, mint ezt a törvényjavaslatot, már nem is tudtuk volna beterjeszteni, egyébiránt a megállapodásban január 25i
