Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 21 (139. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1715 A képviselő úr által felvetett kérdéskör pedig önmagában a pedagógusképzéssel, illetve a pedagóguspálya presztízsének emelésével foglalkozik. Természetes és fontos a pályakezdő pedagógusok jobb megbec sülése, ugyanakkor azokról sem szabad megfeledkezni, akik már évek, évtizedek óta a pályán vannak. A program külön kitér azokra, akikre a köz bizalma és a fenntartó nagyobb felelősséget ró, az intézményvezetőkre. Az intézményvezetőket jobban meg fogjuk bec sülni. És külön szeretném kérni az egyeztetést és az egyetértést abban, hogy azokat a pedagógus kollégáinkat, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket tanítanak, vagyis még az átlagosnál is nagyobb rajtuk a teher, a köz még jobban bec sülje meg. A pályakezdő pedagóguspótlékra azért van szükség, hogy az elkötelezettség mellett a legjobb képességű hallgatók jöjjenek a pedagóguspályára. Azok, akik bár képességük, szorgalmuk, tehetségük révén választhatnának a munkaerőpiacon más területet, ott is el tudnának helyezkedni, mégis válasszák a pedagóguspályát. Természetesen megfelelő arányban és mértékben kell meghirdetni a különböző szakokra a felvételiző keretet, éppen azért, hogy ezek a hallgatók valóban az oktatásban, valóban a közoktatásban helyezkedjenek el. Azt gondolom, létezik, létezhet olyan megoldás, amely bérfeszültséget nem kelt, amely nem bántja azokat, akik már évek, évtizedek óta a pedagóguspályán vannak, mégis vonzó azok számára, akik bár szívesen vállalkoznának, hogy ennek a nehé z, bár nagyon szép pályának a követői és hívei legyenek, de egzisztenciális okokból nem tudják vagy nem akarják ezt választani. Az “Új tudás” program egyeztetési része erre a feladatsorra, erre a kérdésre is választ keres. Úgy gondolom tehát, hogy május má sodik felére egy olyan megoldás dolgozható ki, amely a kérdésre, a problémára - ami tulajdonképpen egy örömteljes megoldás is - megfelelő választ nyújt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tis ztelt Képviselőtársaim! Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtt kíván szólni: “Ideje lenne észhez térni” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MD F) : Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar rendetlenség - így kommentálta az Economist, amely egyébként egy nagyon tekintélyes amerikai gazdasági hetilap, egy nem régi számá ban azt a folyamatot, ami ma Magyarországon folyik. Külföldön is értetlenül állnak a hazai belpolitikai viszályok előtt. Csak idézném a cikknek egy furcsa mondatát: “Most Magyarország erősen biceg a kormány és az ellenzék egymást túllicitáló manőverei köze pette.” Fájó mondatokkal folytatja: “Lebénult a magyar gazdaság, sértett a lakosság, a térségben Magyarországon a legnagyobb a lakosságot sújtó adó, a munkavállalók 20 százaléka fizeti a befolyó személyi jövedelemadó négyötödét, a bérek 30 százalékát kényt elenek hozzátenni a befizetésekhez, az adójogszabályok állandóan változnak, és ne csodálkozzanak, hogy a szomszéd országokhoz képest kevesebb tőke áramlik Magyarországra, bizonytalan az üzleti környezet, és a feketegazdaság minimum a GDP 18 százalékát tesz i ki.” Erről szól az Economist, tisztelt képviselőtársaim, és egyet kell értenünk minden mondatával: óriási rendetlenség van ma Magyarországon. Itt az ideje észhez térni. Ha van lehetőség váltani, ha van lehetőség és eszköz a változtatásra, akkor nekünk él ni kell ezzel a lehetőséggel, mert az ország, a gazdaság drága idejét eléggé elpackázta az elmúlt hat év összevissza gazdaságpolitikája. A kérdés az, hogy ezen az oltáron áldozunke még újabb két évet Magyarország életéből. Az ötpárti találkozó után van ok unk az optimizmusra, hiszen a legfontosabb célokban egyetértés mutatkozott a pártok között. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a következő hónapoknak, éveknek az elvonások csökkentéséről, az adócsökkentésről kell szólni, továbbá abban is, hogy a beteges kedő
