Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1697 Most ismét folytatjuk az írásban jelentkezett képviselők felszólalását. Pettkó Andrásé a sz ó. (17.30) PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! És mivel elsősorban az én felfogásom szerint informatikai törvénymódosítást tárgyalunk, engedjék meg, hogy így köszöntsem önö ket: Tisztelt Netpolgárok! (Halász János nevet.) Két héttel ezelőtt egy informatikai szakmai konferencián vettem részt. A rendezvény célja az volt, hogy összegezze az európai tapasztalatokat az internet további terjesztése érdekében. Jelen voltak az EU vez ető tisztségviselői, a kormány két minisztere és számos szakállamtitkár, a kutatói és oktatói szféra vezető tudósai. Mindannyian arról értekeztek, hogy Magyarország számára az egyetlen lehetséges európai távlat nem más, mint a tudástársadalom megalapozása, kiterjesztése, folyamatos bővítése. Leszögezték, hogy ennek döntő eszköze a hálózati kultúra fejlesztése, az internethasználat bővítése. Ismertették az Európai Unió és a kormány vonatkozó programjait is. Olyan területek kerültek előtérbe, mint az oktatás, az egészségügy, a területfejlesztés digitális megoldásai. Mindenki invesztícióról beszélt, abban egyetértett politikus és tanár, a kormány és az ellenzék, gyártó és felhasználó, hogy további kedvezmények és új tervek szükségesek az internet bővítése érdek ében. Meg kell mondanom, csak egyvalamiről nem volt szó: arról, hogy a nagy kormányzati elszánás és netpolgári egyetértés nyomán az első, ami realizálódik, az az, hogy adót vetnek ki az internetre, a webre, a mobiladattovábbításra. Szomorú ez az irányvált ás, nem szokványos az internet világában. Inkább a kreativitás, a lehetőségek sokszorozása, a sokirányú gyors előrehaladás jellemző a net környezetében. Ennek az ellenkezőjét látjuk, így már most le kell szögeznem, ahogy két héttel ezelőtt az előadói emelv ényen is ezt mondtam: igen az internetfejlesztési programokra, most azt mondom, nem a visszafejlesztésre. Mert a kormány most tárgyalt előterjesztése nem más, mint egy nagy, óriási nem a digitális kultúrára. Egy roppant zavaros, hebegő, tagadó mondat arra az új esélyre, amelyet úgy nevezhetünk, hogy tudástársadalom. Sokszor elmondtuk már itt, most kénytelen vagyok megismételni: az új web magasan fejlett technológiai infrastruktúrába ágyazódik, melyet az infokommunikációs ipar összes szegmense támogat. Az al apot a vezetékes és a vezeték nélküli szélessávú internetezést lehetővé tévő hálózatok képezik. A magas költségeken kiépülő infrastruktúra nélkül az emberek hálózati összeköttetése lehetetlen. Az egymással összekötött emberek közötti szabad, kreatív együtt működés alapfeltétele, hogy a gazdaságnak legyenek olyan folyamatosan fejlődő szegmensei, mint az elektronikus kommunikációs hálózat, a PC, a szervergyártás, valamint a kapcsolódó kereskedelem, és természetesen a megfelelő tartalomkínálat. Ha mindez együt t van, akkor jelentős gazdasági növekedés várható, magával hozva a tudás iparág kialakulását, a társadalmi innováció megjelenését, a munkakultúra pozitív átalakulását. Úgy tűnik, most ezek a nemes célok nem számítanak, sokkal fontosabb egy időleges, néhány gyenge évre készülő, ám igencsak erős megsarcolás. Világosan látszik, és ezt persze nagyon szomorú érzékelni, hogy a kulturális miniszter előterjesztése szerint nem az internetsztráda, hanem az adópályaszélesítés a fontosabb. Ez távlatnélküliséget és kul turális indentitászavart jelent, ezzel a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet, az előterjesztést ebben a formában nem tudja támogatni. Különösen tiltakozunk az ellen, hogy az előterjesztésből mintha az tűnne ki, hogy a digitális új kultúra szemben állna az értékteremtéssel, a minőségi kultúrával és a fogyasztással is. Hiszen azt mondja ki az előterjesztés, hogy aki az internetre jár tudásért, az fizessen csak, hiszen nem mozdul el a helyéről, tehát nem használ autót, nem koptatja a ruháját, nem téved be útk özben az italmérésbe, és talán még nem is dohányzik kicsiny szobájában. Szóval nem fogyasztó, feltehetőleg nem igazán jó adóalany.
