Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÓKAY ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója:
1680 Tiszte lt Ház! A bizottsági viták tapasztalata alapján a parlamenti képviselők, a parlamenti pártok nyitottan állnak ehhez a javaslathoz. Az a tapasztalat mind a kulturális, mind a költségvetési bizottság vitáiból, hogy képviselőtársaink többsége, a parlamenti fr akciók értik ennek a javaslatnak a jelentőségét, és a magyar kultúra iránt érzett felelősséggel vizsgálják meg ennek a javaslatnak a jó és a rossz oldalait. (16.10) Az a tapasztalat, hogy a képviselőtársaink által megfogalmazott észrevételek, felvetések az t a célt szolgálják, hogy a lehető legjobb, legeredményesebb, legsikeresebb megoldást találjuk meg annak érdekében, hogy a kulturális alapprogram továbbra is a kulturális mecenatúra, a kultúra finanszírozásának stabil intézményi pénzügyi alapja legyen. Azt is tapasztaltuk, hogy képviselőtársaink támogatják azt a fajta koncepciót, azt a fajta elképzelést, amely követi a kultúrafogyasztási szokások változását, amely összhangot teremt korunk kultúra, információfogyasztási szokásai és a nemzeti kulturális alap programra vonatkozó törvény között. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti vitában és az ezzel párhuzamosan örvendetesen elindult és felélénkült szakmai vitában bizonyosan számos javaslat fogalmazódik meg. A kormány nevében készek vagyunk arra, hogy minde n javaslatot érdemben megfontoljunk, hogy minden esetben kompromisszumot, megoldást keressünk a szakmai szervezetekkel, a parlamenti pártokkal, parlamenti erőkkel egyaránt. De arról a célunkról, hogy a nemzeti kulturális alapprogram továbbra is stabil alap ja maradhasson a magyar kultúra finanszírozásának, nem mondunk le. Azt kérjük tehát a parlamenti pártoktól, a képviselőktől, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást, támogassák azt, hogy a nemzeti kulturális alapprogram továbbra is betölthesse fontos, a ma gyar kultúra szempontjából meghatározó szerepét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásának ismertetésére kerül sor ötperces időkere tben. Megadom a szót Bókay Endrének, a kulturális és sajtóbizottság előadójának. BÓKAY ENDRE , a kulturális és sajtóbizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A kulturális bizottság ülésén megvitattuk ezt az előterjesztést, és a b izottság jelen lévő tagjai egyhangú szavazattal elfogadták. Mint önök előtt is ismeretes, a mostani Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról fogunk tárgyalni. Ez a törvény lényegében 2001 óta, de ha időben visszamegyünk, 1993 óta meglehetősen úgymond stabilan áll fenn. Lényeges módosítások nem történtek, kisebb jellegű kiigazítások történtek eddig a törvényben. Amiért most a parlament előtt van a törvénymódosítás, három jelentősebb dologra vetíthetjük ki ennek a szükségességét , ami a bizottsági ülésen elhangzott a meghívott minisztériumi képviselők szájából, illetve a Kulturális Alap vezetője tájékoztatása során. Az egyik az, hogy közel 35 termék, szolgáltatás befizetési kötelezettségét javasolja eltörölni a törvény. Tehát e be fizetési kötelezettség eltörlésének a lényege, hogy olyan kis jövedelmet jelentenek az alap számára, hogy ezeknek a beszedése már adminisztratív módon nagyobb terhet jelent, mint ami tényleges jövedelmet biztosítana. Másrészt pedig az innen származó járulé k folyamatosan csökken, tehát azok az adathordozók, azok a kulturális dolgok, így a bélyeg, kártya, mágnesszalag, hanglemez és még sorolhatnánk, rendkívül kis jövedelmet, bevételt jelentenek. A másik hét termékcsoport esetében a törvény felé re, illetve harmadára javasolja csökkenteni a bevételeket, illetve a járulékot. Ennek az a jelentősége, hogy elsősorban gyermek- és ifjúsági képeskönyvekről van szó, rajz- és kifestőkönyvekről van szó, tehát olyan termékekről, ahol így tulajdonképpen nincs értelme a járulékoltatás jelenlegi szintje megtartásának, hanem célszerű
