Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1675 Ezért nem is úgy osztanám fel a gondolatok, az elhangzott vélemények csoportosítását, hogy mely elhangzott vélemények jöttek a kormánypárti padsorokból, és mely elhangzott vélemények az ellenzék soraiból. Úgy látom, a tulajdonosi program esetén szívesen fe lhívom a figyelmet - visszaidézve Horváth képviselő úr gondolatait , érdemes és fontos a kormányzatnak, nekünk is figyelembe venni, hogy nem önmagában egy elvont jelenségről, tulajdonképpen a majdani programunk szerinti tulajdonosról, hanem arról a tulajd onról is szó van, ami mentalitást formál, ami egyébként hosszú távon is a közösen akart, elődeink által, bár sajnos KözépEurópában nem kontinuus módon megvalósított polgárosodás gyakorlatát és nem egyszerűen a teóriáját jellemzi. Mint ahogy fontosnak tart om az “Út a munkához” program vitájában elhangzott azon gondolatokat, amelyek a “segély helyett munka” alapelvvel úgy értenek egyet, hogy azt persze meghatározott feltételekhez kötik. Ugyanakkor nincsen abban, úgy látom, vita közöttünk, hogy a jobban rászo rultakat, a hátrányos helyzetben élőket vagy éppen a halmozottan hátrányos helyzetben élőket segítse a közösség és annak megtestesített hatalmi koncentrátuma, az állam, hogy többet kaphassanak ahhoz, hogy egyébként foglalkoztathatóvá váljanak. Ugyanezt lát om abban a megközelítésben is, amely éppúgy jellemezte Farkas képviselő úr hozzászólását, mint más tekintetben a kereszténydemokratáktól Kuzma vagy a Magyar Demokrata Fórumtól Herényi képviselő urak véleményét. A tudásprogram egy átlátható szerkezetben vil ágos, és minden szakértői csoport, minden, a vitában részt vett civil vagy szakmai szervezet véleményét úgy foglalja magában, hogy nem egyszerűen csak rögzít egy állapotot, nem egyszerűen csak elmondja, hogy oda milyen módon és hogyan jutottunk, és nemcsak kiutat mutat, mert nem egyszerűen csak problémákkal foglalkozik. Ahogy TataiTóth képviselő úr nagyon kitűnően jegyezte meg az én véleményem szerint, hogy a tehetség nem probléma, a tehetség felelősség, a tehetséggondozás következésképpen a közös kincsünk nek, a legnagyobb közös kincsnek, ami ebben az országban évszázadok óta volt, az emberi erőforrás, a kreativitás, az innovációra való készség újbóli és újbóli segítése. Ez nem probléma, ebből nem kiutat kell mutatni, ezt megfelelő korban, most éppen a XXI. század első évtizedében úgy segíteni, hogy aztán a későbbi generációknak tudja átadni mindazt, amit mi az apáinktól meg nagyapáinktól kaptunk. Aki másban bízik itt, KözépEurópában és a mi hazánkban, azt gondolom, az téved, bár ha az Alföld alatt sikerüln e találni egy nagy, összefüggő olajmezőt, vagy valamelyik hegységünkről kiderülne, hogy egységes nagy aranytömb, akkor lehetne ez ellen érvelni - de én akkor is azon a véleményen lennék, hogy a mindenkori magyar ifjúságban rejlő tehetség, kreativitás, anna k felszínre hozása közös felelősség. Nincs ellenzéki tehetség meg kormánypárti tehetség, csak tehetség van meg tehetségtelenség van. A tehetséget a sikerhez juttatni közös felelősség, és azt, hogy ez hogyan épül be egy ember életútjába, szintén botor dolog lenne politikai megközelítés alapján szemlélni. Ha egy kisgyermeknek, egy éppen most megszületett gyermeknek az útját végigkísérjük, azt kell mondani, és igazat kell adni szociológusoknak, pszichológusoknak, társadalomkutatóknak, akik azt mondják, hogy az élet első hathét évében hihetetlenül sok dolog, ha nem is minden és a teljesség, de meghatározó dolgok dőlnek el. Ezt segíteni a köz révén, ezt megerősíteni - ott éppen egy olyan kérdésről van szó, ahol semmi újat nem kell kezdeni, sokkal inkább a jól mű ködőt még jobban működővé tenni , szintén közös érdek. Érdemes persze arra a gondolkodásra is felhívni a figyelmet - ez is testet öltött ellenzéki és kormánypárti elhangzott véleményekben is , hogy itt nem, illetve nem feltétlenül olyan programokról van szó, amelyek egyik napról a másikra hozzák meg a sikert és az eredményt. Ez döntés és felelősség kérdése. Döntés és felelősség, mert akár az “Út a munkához”, akár a tulajdonosi program, hogy ne beszéljek az “Új tudás” programról, bizony tanéveket, éveket, több évet fog igénybe venni, mire ténylegesen az általam nemcsak hitt és remélt, hanem meggyőződésem szerint a programban bent levő eredmények mindenki számára megkérdőjelezhetetlenül tényekké válnak. Itt valóban nem olyan gondolkodásmódról van szó - és er re tesz tanúbizonyságot a kormányzat , ami
