Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
1644 vagyonigazdasági alapjait kell megteremteni, és ha van pénz az embereknél, ha van miből, mondjuk, részvényeket vásárolni, akkor igen, akkor már lehet például új tulajdonosi vagy bármilyen tulajdonosi programról beszélni. A legnagyobb probléma ennek sz ellemében, amit az előbb elmondtam, hogy kik is fognak itt majd az új tulajdonosi programból vásárolni. Vajon az a 476 ezer munkanélküli, aki jelenleg is állást keres? (Babák Mihály: Már félmillió!) Vagy az a 3 millió nyugdíjas, akiknek a havi átlagnyugdíj a a 70 ezer forintot sem éri el? Esetleg a 3 millió szegénység közelében élő honfitársunk? Tehát az a nagy kérdés: kik is fognak itt majd részt venni ebben a programban? (Babák Mihály: A gazdagok!) Hadd utaljak vissza egy gondolat erejéig a Molnár képviselő úr által elmondottakra. Lehet, hogy a parlamenti rutintalansága vagy a közéletben nem túl nagy gyakorlata miatt mondta azokat a dolgokat, próbált olyan privatizációs gyakorlatot kiemelni az elmúlt esztendőkből, ami sikertörténet, bár ilyen túl sok nem volt, de talán a legfontosabbról nem szólt, ami ennek a programnak is, azt hiszem, egy nagyon tanulságos kiindulópontja lehet. Volt egy kárpótlási folyamat. Nézzük meg, hogy a kárpótlási folyamat hová jutott, és ennek kapcsán próbáljuk meg megnézni azt, hogy vajon a kárpótlási folyamatban részt vevő állampolgárok közül, akik valóban, lehet azt mondani, hogy szinte milliószámra voltak az országban, vajon hányan tudhatnak ma maguknak komoly üzleti részek et, hányan szálltak be komolyan privatizált vállalatokba, és hány ezren vagy tízezren vannak ma olyanok, akik egyébként komoly tulajdonra tettek szert, és ez a tulajdon mind a napig is megvan. Hát talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy nagyjából a két kezem en meg lehetne számolni azoknak a számát, akik igazából milliomosok lettek ez által a program által. Mert bizony egy ilyen vagyonjuttatás, nem lehet azt mondani, hogy sokak számára szerencsés lenne, gazdasági szempontból pedig igencsak kérdésesek az előnye i az önök által felvázolt új tulajdonosi programnak. Molnár képviselő úr azt említette, hogy egyébként egy széles körű társadalmi vita van kibontakozóban, és várják a véleményeket. No, hadd idézzem önnek néhány szakember véleményét. Például Bienerth Gusztá v, aki az AmCham elnöke, így nyilatkozott: “A miniszterelnök által említett privatizációs technikák 1015 évvel ezelőtt voltak kedveltek. Ma úgy véljük, számos sürgető feladat áll az ország előtt, melyek előbbre valónak tűnnek, mint a hallott ötletek.” Par ragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ezt mondta: “Más országokban már voltak hasonló privatizációs megoldások, de számos káros hatással jártak. A kistulajdonosoktól egyesek gyorsan felvásárolták a vagyonrészeket, s hatalmas vagyonok jöttek így létre.” Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára: “A privatizációval kapcsolatos tervekkel kapcsolatban számos kérdés felmerül. Előfordulhat, hogy egyesek kicsemegézik a vagyont, mások viszont értéktelen tulajdonrészekhez jutnak. Borzasztó nagy különbségek keletkezh etnek így.” Pősze Lajos, aki a Szerencsejáték Zrt. elnökvezérigazgatója volt - amely céget egyébként most önök be akarnak vonni az új tulajdonosi programba , ezt mondta: “A rezsi kifizetése és a hiteltörlesztések után az embereknél maradó pénz olyan kevé s, hogy az nemhogy részvényvásárlásra, megélhetésre sem elegendő. Az emberek jelentős részét nem lehet okítani, hogy mibe fektesse a pénzét, mert lassan már nincs is pénze.” De azt hiszem, elgondolkodtató, amit az önök miniszterelnöke Debreczeni Józsefnek nyilatkozott a kárpótlásról - idézem : “Egy cég megvásárlásához nem kell több pénz, mint a részvényi tőkeérték 35, maximum 10 százaléka. A maximum 10 százaléknyi saját erő nagy részét pedig le lehetett tenni kárpótlási jegyben. A kárpótlási jegyet meg le hetett venni a tőzsdén. Volt úgy, hogy 40 százalékon hozzá lehetett jutni a jegyhez a tőzsdén, és 172 százalékon fogadták be a privatizációnál. Így aztán valóban megvettél egy 100 milliós céget, miközben nem volt több pénzed 34 millió forintnál.” No, azt hiszem, ezt hívják egyébként a gazdasági folyamatokban úgy, hogy spekuláció. Tipikusan ez vár most azokra a kisrészvényesekre is, akik ellehetetlenült gazdasági körülményeik miatt, ha hozzájutnak valamilyen részvényhez, azt előbbutóbb el fogják adni. Ez e gyébként már elhangzott, hogy bizony ilyen veszély fenyegeti azokat a vállalatokat is, amelyeknek a részvényeihez a privatizációs folyamat kapcsán hozzá fognak jutni.
