Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 12 (122. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
152 megfogalmazódtak, ezeket hamarosan összegezzük, de ezt megelőlegezve mindenké ppen szeretném érzékeltetni, hogy van bennünk készség, mindazokban van készség, akik pártállástól függetlenül megjelentek, hogy ne csak vádbeszédek, perbeszédek hangozzanak el, ne csak ellenségkép legyen, hanem legyen egy biztos jövőkép is. Nyilván megüti államtitkár úr fülét az ellenségkép kifejezése. Én igenis ellenségemnek tekintem - még ha tudomásul veszem a megszólalásukat - azokat, akik arról beszélnek, hogy nincs jövője a falunak, aki a falu érdekében szólal meg, az a jövő ellen beszél, aki arról bes zél, hogy a falu középkori maradvány. Nyilván sejti államtitkár úr, hogy kikre gondolok. Azokra gondolok, akik akár a reformbizottság tagjaként is meghatározzák a mai kormányzat bizonyos döntéseit. Olyan ajánlásokat fogalmazunk meg, amelyeket talán előzetesen is szükséges volna egyeztetni, hiszen az ésszerű és elfogadható társulások feltételeit az elmúlt másfélkét esztendő tapasztalatai alapján érdemes lenne újrafogalmazni, felül kellene vizsgálni a kényszertársuláso kat, vagy pedig az iskolai kötelező csoportlétszám folyamatos csökkentésének a lehetőségét kellene átgondolni. Hoffmann Rózsa képviselőtársam korábban beszélt a gyermekbűnözésről, ami valóban a jéghegy csúcsa. S talán az egyik lehetőség volna, ha alsó tago zatban, felső tagozatban, de akár középiskolában is átlagosan 1012 fő lenne a tanulólétszám. Ha természetesnek vesszük azt, hogy a számítástechnika vagy az idegen nyelv tanítása, oktatása csak csoportbontásban történhet, pedagógiai meggyőződésünk, hogy cs ak csökkentett gyermeklétszámú közösségben lehet - és ez nagyon lényeges - nevelőmunkát kifejteni. Ennek nyilván felül kell vizsgálni a költségvetésbeli hatását, a pedagógusok létszámának alakulását, és a mai pedagógusképzés gyakorlatát is át kell gondolni , egyáltalán az iskolák jogállását, az iskolák fenntartását, az oktatási törvény felülvizsgálatát kell hamarosan széles körben megtenni, az ellenőrzés lehetőségét, az állam szerepének a megerősítését, akár még a részbeni visszaállamosítás lehetőségének az elemzését is át kell gondolni, és le kell állítani az iskolai, óvodai épületek kiárusítását, hiszen nagyon sok esetben nagy nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett iskolabezárási kísérleteknek lehetünk tanúi. Pályáz atot is hirdettünk, amely pályázat “Éljen a falusi kisiskola” címmel fogalmazódott meg, és nagyon bízom benne, hogy az a támogatás, amely érezhető, ezerforintos és több millió forintos felajánlásokban a következőkben erősödni fog. Kérem államtitkár urat, h ogy legyenek partnerek ebben legalább úgy, mint ahogy partner volt TataiTóth András képviselő úr ezen a szakmai konferencián, ahol az együttműködéséről, a közös gondolkodásáról biztosított bennünket. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Á der János) : Az elhangzottakra ismét Arató Gergely államtitkár úr kíván válaszolni. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem első alkalommal váltunk erről a témáról szót itt a parlamentben. Azt tudom csak megerősíteni, amit minden alkalommal elmondtam, hogy osztom és értem képviselő úr aggodalmait, értem a településeknek azt a törekvését, hogy két fontos célt akarnak összeegyeztetni egymással. Az egyik fontos cél az, hogy az iskola, az óvoda mint oktatási intézmény megmaradjon, megmaradjon mint munkahelyadó, megmaradjon mint a közösségi élet centruma, megmaradjon mint valamifajta szimbóluma az önálló települési létnek. Más oldalról az is fontos szempont, az is cél, hogy minden diák a lehető legjobb oktatást kapja meg, és bármennyire is van számos olyan kisiskola, amelyik kiválóan működik, az országos tapasztalat bizony nem ez. Az országos tapasztalat az - egy kétezres felmérés szerint, tehát ez bizonyosan nem a szociálliberális kormány aknamunkájának eredménye , hogy a kistelepülésen élő szülők egynegyede magától elviszi a gyerekét ezekből az iskolákból, elviszi, mert jobb lehetőséget lát a városi iskolákban, jobb továbbtanulási lehetőséget, jobb oktatási körülm ényeket.
