Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 7 (135. szám) - Deák Istvánné (MSZP) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Nem lehet elég korán kezdeni” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1365 nevelési tanácsadók szakemberei és a szociális munkások között nélkülözhetetlen az egységes protokoll szerinti eljárásrend alkalmazása. Nemcsak erkölcsi, hanem szakmai kötelességgé kell hogy váljon az a napi gyakorlat, hogy az egyes szektorok szakemberei egymás értesítése, tájékoztatása mellett járnak el az esetkezelések során a gyermekek, családok esélyegyenlőségének megteremtése, biztosítása érdekében. Mindezek alapján kérdezem a miniszter urat, mit tesz a kormány az új tudás, művel tség mindenkinek program keretében annak érdekében, hogy a szociális különbségek ne okozzanak visszafordíthatatlan lemaradásokat. Milyen lépésekre készül a tárca a kora gyermekkori fejlesztés területén dolgozó szakemberek munkájának összehangolására, illet ve terveze lépéseket a minisztérium annak érdekében, hogy a legkisebb létszámú településeken is biztosított legyen a szakszerű pedagógiai ellátás minden három év alatti kisgyermek számára? Tisztelt Miniszter Úr! Várom válaszát. (Taps a kormánypárti oldalo n.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Válaszadásra megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Interpellációjában az új tudás program egy fontos részéről kérdezett, annak részleteiben nemcsak tanácsot adva, hanem kérdezve a kormány törekvéseit. Hadd számoljak be arról, hogy az új tudás program egy hosszú, gyakorlatilag a z elmúlt év egészét felölelő szakmai munka volt; egy olyan műhelymunka, amelyben a korábban létrehozott oktatási és gyermekesélykerekasztal egy olyan, az ország számos kitűnő szakemberét magába foglaló tanácskozás volt, amely sorozatban, műhelymunkát vége zve fejtette ki véleményét, álláspontját, és javaslat formájában tette le a kormányzat elé. Azt gondolom, a magyar közoktatás történetében nagyon fontos határt lépett át, mert tudniillik különböző életkorú gyermekek, diákok kérdéseivel, ügyével, problémáiv al foglalkozhatnak különböző tárcák és különböző intézményrendszerek, de a legfontosabb mégis a gyermek. Ezért ennek a programnak nem az a kezdőpontja, amikor a gyermek belép az iskolába. Nem az első osztály első napját, hanem azt a termé szetes folyamatot tekinti alapjának, hogy minden tapasztalat, minden nemzetközi és hazai felmérés azt mutatja, hogy az első években, a legkisebb korban a gyermeknek - sőt majdani felnőttkora egészének is - a sorsa nagyon sok tekintetben eldöntésre kerül. E zért a korai fejlesztés programrész, amely az új tudás programnak egy meghatározóan fontos egysége, a születéstől hatéves korig minden olyan segítséget - minden olyan javaslatot befogadva - meg kíván adni, ami a legkisebbeknek, gyermekeinknek valóban a cse csemőkortól az iskolába lépésig a legjobb gondoskodást adhatja. Ezért itt, az ország nyilvánossága előtt is szeretném megköszönni a magyar védőnők és óvópedagógusok munkáját. Nemzetközileg is kiemelkedő színvonalon, hihetetlen munkát végeznek. Kérem, ne fe lejtsük, hogy az Európai Unióban sem mindenütt felsőfokú végzettséghez kötött például az óvópedagógusok munkája, és ebben Magyarország példát mutat. Abban az ellátórendszerben is, amelyet működtetnek, valóban nemcsak a szakértelem, hanem az érzelem is ott van. Ezért mi ezt a rendszert nem átalakítani, hanem megerősíteni akarjuk. Megerősíteni kitűnő szakemberekkel, és megerősíteni pénzzel, és ahol a legnagyobb a szükség - a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknél, a velük foglalkozóknál, a védőnőknél és óvópedagógusoknál , oda a közös pénzünkből tegyünk még többet. Ez a magyar költségvetés forrásaiból 2009től válik lehetővé. Nagyon fontosnak tartom, hogy abban az összefüggésben, amelyben olyan gyakran beszélünk a magyar iskolaügyről, amelyben gyermekein ket, gyermekeink jövőjét meghatározónak tartjuk, ne önmagában az iskola legyen csak benne - persze, az játssza a továbbiakban is a főszerepet , hanem lássuk a védőnőket, lássuk az óvodáinkat, lássuk a legkisebb gyermekkorban már gyermekeinket. Ez
