Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 1 (134. szám) - A géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI. 29.) OGY határozatban foglaltak végrehajtásáról szóló jelentés, va... - KARSAI PÉTER (MDF):
1310 génmegszökés a néhány százméteres védősávok ellenére egészen bizonyosan megtörténik, így a koegzisztenciaszabályozás gyakorlatilag a teljes megadást jelenti, hiszen csak idő kérdése, mikorra fertőződik át a terület. A tiltás és a magyar biotechnológia, a biotechnológiai iparunk fejlesztése szintén alapvető ellentmon dást tükröz. Jelenleg nem látjuk tisztán, hogyan fejlődnek ezek a folyamatok, és a jelentés sem igazán bonyolódik bele ebbe a kérdésbe. Az ellentmondásokból még akad néhány; most néhány újabb fejleményre is fel kívánom hívni a tisztelt Országgyűlés figyelm ét. Ahogy Csáky András képviselőtársam már két ízben jelezte, az Európai Unió több genetikailag módosított növényfajta - két kukorica- és egy cukorrépafajta - behozatalát engedélyezte. Egyiket sem termelik majd az Unió területén, azokat csak importálni és forgalmazni lehet élelmiszerekben történő felhasználáshoz vagy állati takarmányozáshoz. Magyarország eddig sikeresen állt ellen a több irányból is érkező nyomásnak, amely a génmódosított - sokak által a lényeget talán jobban kifejező génbabráltnak nevezett - szervezetek hazai elterjesztését szorgalmazta. A jelenlegi import- és forgalmazási engedély ugyanakkor sajátos kiskaput jelent az együttesen elfogadott hazai szabályozás kijátszására, ha úgy tetszik, a magyar fél álláspontjának megkerülésére. Éppen azon a területen növekszik a nyomás, amely területen kevesebb vizsgálattal rendelkezünk: az állati takarmányozás és a humán felhasználás, fogyasztás területén. Látszólag érthetetlen persze, hogy miért előnyös olyan takarmány bekeverése, amely az Unión kívüli t ermelőtől származik, esetleg toxinokkal van tele, így gazdasági, humánbiológiai kockázatai jelentősek lehetnek, nyomon követése a gyakorlatban nehézkes. A tavalyi szárazság miatti katasztrofális terméseredmény, ami a takarmánykukorica esetében is hiányt - és ezzel együtt jelentős áremelkedést - eredményezett a piacon, természetesen nagy kísértést jelent az állattenyésztők számára, hogy esetleg olcsóbban juthatnak a szükséges takarmányhoz, és mivel az Unió engedélyezte a forgalmazást, fel sem merül bennük es etleg annak káros hatása. Magyarországnak mindenképpen reagálnia kell erre a kihívásra is, és ha következetesek akarunk maradni önmagunkhoz és korábbi elszánásainkhoz, a megteendő lépések egyértelműek. Ezért is indítványozta a Magyar Demokrata Fórum 2007. október 30án, hogy egy újabb ötpárti egyeztetés során teremtsük meg azoknak a lépéseknek a feltételeit a Bizottság döntése nyomán kialakult helyzetben, amelyek segítségével a hazai érdekek hatékony védelmére mód nyílhat, amelyek megakadályozzák, hogy a je lentős kockázatokat jelentő génmódosított termények hazánkban forgalomba kerüljenek. Éppen a hiányos vizsgálati adatokra hivatkozva kell megakadályozni, hogy külföldről vagy itthonról bekeverve olyan élelmiszerek kerüljenek a hazai boltok piacaira, amelyek ben közvetlenül vagy közvetetten génmódosított termények lehetnek. Tényleg nagyon nehéz megérteni, miért kell nekünk olyan kukoricából készült étel, amely a termőhelyén a saját toxinjaival mérgezte meg a rovarokat, vagy ellenállt a totális herbicideknek. S ajnálatos, hogy a jelentés ezzel az ismert üggyel konkrétan nem foglalkozik, pedig az élelmiszerelőállítási tevékenységre gyakorolt hatásánál fogva érinti és befolyásolja az 53/2006. számú határozat érdemi végrehajtását. Érintőlegesen utal ellenben az any ag egy nagy horderejű problémára, amelynek kifejtése közelebb hozhat bennünket egy kezelhető megoldáshoz. Az európai szabályozásban az elvek szintjén lehetőség van olyan módszerek bevezetésére, ami, úgymond, jobban kifejezi a helyi közösségek érdekeit, min imalizálja a környezeti és társadalmi kockázatokat, sőt az elvek szintjén megfogalmazódik az az elvárás is, hogy a technológia alkalmazásával összefüggő társadalmi többletköltségeket az azokat okozók viseljék. Ha megvizsgáljuk a gyakorlatban megtett és meg tehető lépéseket, világos, hogy a korábban már említett ellentmondások területére tévedtünk, ahol is a gyakorlatban megtett lépések ellentmondanak a deklarált elveknek. Az európai, sőt magyar minták is, tétován ugyan, de egy irányba mutatnak a helyi közöss égek érdekmegfogalmazó és érdekeket megvédő lépései felé.
