Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Dr. Kupper András (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Úriemberek és a dobozdíj” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter):
123 szenvedők, egyes leukémiafajtákban szenvedők, krónikus veseelégtelenségben szenvedők és növekedésihormonhiányban szenvedők. Államtitkár úr, a mai magyar társadalomba n a legnehezebb helyzetben lévő emberek között vannak olyan rokkantnyugdíjasok is, akiknek az átlagjövedelmük olyannyira alacsony, hogy ha például sclerosis multiplexben szenvednek, akkor a 300 forintos dobozdíj megfizetése is reménytelen helyzetbe hozza ő ket. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy ez a társadalmi réteg sokszor éppen a fent említett betegségek miatt veszítette el munkaképességét, és többnyire csak a hozzátartozóik tudnak elmenni a gyógyszert kiváltani a patikába. A Gyurcsánykormány má r megint kizárólag gazdaságpolitikai szempontok alapján hozta meg döntését. Önök dobozdíjat fizettetnek súlyos betegségben szenvedőkkel, önök olyan súlyos betegeket küldenek a patikába, akik szinte járásképtelenek. Tehát az új szabály nemcsak anyagi, de fi zikai nehézséget is okoz. Államtitkár úr, kérdéseim a következők. Tudjáke, hogy hány beteget érint a dobozdíj kiterjesztése az érintett betegségcsoportokban? Mekkora megtakarítást remél ettől a tárca? Így képzelike el önök a szolidaritást, vagy éppen ell enkezőleg, ez is csak egy újabb lépés a valamikor megvolt szolidaritás felszámolására? Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Kincses Gyula államtitkár úré a szó. DR. KINCSES GYULA egészségügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tulajdonképpen köszönöm a lehetőséget, hogy erről beszélhetünk, mert ebben az ügyben valóban sok félreértés történt. Azon képviselők számára, akik esetleg a rendszert nem ismerik teljesen, a gyógyszerellátásnak a nag yon drága és kiemelt betegségcsoportokban az egyik formája az úgynevezett különkeretes gyógyszerek voltak. Ezeket a gyógyszereket a betegek valóban nem patikában, de nem általában kórházakban, hanem a távoli - persze attól függ, hogy ki hol lakik , tehát centrumokban kapták meg. Az elmúlt időszakban az változott, hogy a szakmával egyetértésben felülvizsgálta a tárca, hogy milyen gyógyszer marad a különkeretes körben, és melyik az a gyógyszer, amit a betegek most már a közeli patikában is megkaphatnak. (20. 40) Egyébként ez a folyamat 1999ben indult el az EPOval, tehát nem teljesen új ez a dolog. Frajna Imre államtitkársága alatt indult el, nagyon helyesen, ezt nem kritizálom, csak azt akarom ezzel jelezni, hogy nem teljesen új folyamatról van szó. A dolog lényege az, hogy a betegek terhei ezzel nem növekednek. Egyébként becslésünk szerint ezerkétezer főt érint ez az új kör, akinek emiatt megváltozik a gyógyszerhez való jutása, de a betegek sokkal kiszámíthatóbb, biztonságosabb módon jutnak hozzá a gyógysze rhez. Eddig a gyógyszerért el kellett utazni a centrumba, és ha a közeli patikába nem tud elmenni, akkor szerintem a távoli centrumba való eljutás legalább olyan problémás volt, sőt problémásabb. Ráadásul, miután ezeket a gyógyszereket eddig a centrumok kü lön közbeszerzéssel, külön beszerzéssel oldották meg, ezért gyakran csak azért kellett elmenni, hogy van gyógyszer, nincs gyógyszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most a kórházba akkor kell menni, ha az állapot indokolja , egyébként pedig a patikában megkapja ugyanúgy, mint a többi beteg. A viszontválaszban még a harmadik kérdésére válaszolok. ELNÖK (Harrach Péter) : Kérem a válaszadót és a kérdezőt is, hogy a rendelkezésükre álló időt tartsák be. Most egyperces viszontvála szok következnek.
