Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
1026 oly gyakran tették, hogy élhetnénk mi kellemesebben is, de saját gyarlóságunk jórészt ebben m egakadályoz bennünket. Óhatatlan, hogy egy ilyen reflexió eszembe jusson; sóhajtozhatunk mi is. Van annak azonban előnye, ha valakit kényszerű okok távol tartanak pár hétre a közvetlen politizálás mezőnyeitől, és a televízión keresztül tájékozódik csak, és akkor talán felfigyel olyan dolgokra, más dimenziókra is, ami itt a vita hevében és az indulatok kereszttüzében sokkal nehezebb. Én például felfigyeltem egy nagyon lényeges dologra: az elmúlt években kínzó esemény nem ismétlődött meg. Nevezetesen: nem ind ult meg a karének, hogy csalás volt, disznóság volt, az egész urnához szólításnál ilyen meg olyan bűnök követődtek el. Ezt azért tartom nagyon lényegesnek, mert a választási irodától az önkormányzatok derék tisztviselőiig, nagyon megsínylették a megelőző i dőszakokban, amikor urnához szólították a nemzetet, hogy mindjárt ez a minősítés alaposan felkavarta a kedélyeket, és önbecsülésüknek is sokat ártott. Most ígérjük meg, hogy megőrizzük a következő választás után is abbéli erényünket, hogy dühből, keserűség ből, akármi okból nem minősítjük azokat, akik tisztességgel dolgoznak egy ilyen nehéz menet során. A másik, még örömtelibb talán ennél is számomra, hogy két, politikai elemzéssel foglalkozó intézet vezetői, akik nem feltétlen azonos hullámhosszon adnak, le ültek egymással. Nem úgy, hogy egyik bement a szobába, a másik kiment, hanem leültek, és közösen hoztak egy nyilatkozatot, és ez a nyilatkozat rávilágít arra a nagy problémára, amit a népszavazás most kialakult feltételrendszere teremt. Nem mondok én ehhez különösebbet, csak annyit, amit egy vezető német politikus mondott nekem, aki kérdésre, hogy miért nem volt népszavazás az euró bevezetéséről, azt az egyszerű választ adta: mert nem szavazták volna meg. És ez bizony nagyon sok kérdésben így lehet. Amennyi ben rendszerré válik másmás kérdésekben, minden következő kormánynak is nagyon sok gondot okozhat. Ezért e két intézet, amelynek nyilatkozatát a Magyar Demokrata Fórum nyilatkozatban is köszöntötte, adjon inspirációt mindnyájunk számá ra, hogy vigyázzunk az elkövetkező évtizedek kormányzati lehetőségeire és potenciáljára, és hozzunk olyan szabályokat, amelyek megfelelnek ennek a követelménynek. Tisztelt Ház! Amikor megtörtént a 9ei napon, ami megtörtént, akkor éppen ezért nem is elsőso rban mint népszavazást kell tekinteni, de egy dolognak mindenképpen: kemény, tömeges kormányellenes demonstrációnak. Miniszterelnök úr, ezt ki kell mondani, az volt ez a nap. Hárommilliókétszáz- vagy háromszázezer ember egy kormányellenes demonstráció ke retében, zöme talán nem is tudta felsorolni, mi az a három kérdés, de alkalmat kapott arra, hogy kinyilvánítsa ellenszenvét. Ennek a konzekvenciáját - ön többször utalt rá ezekben a napokban és a 15ei esti beszédben is - valóban le kell vonni és figyelemb e kell venni. Hogyan? Hát semmiképpen nem úgy, hogy a kormány egyik minisztere azt mondja, hogy továbbra is kitartanak a bizonyos februári, a magántőkebevonás mellett, majd hivatkozik saját pártelnökével, azzal erősít. Elnézést kérek, a kormány: testület. Miniszter a parlamentben és másutt a kormány nevében szólalhat csak meg. Kíváncsi vagyok rá, állást foglalte már a kormány abban, hogy a “magántőke bevonása a társadalom biztosításába” kapcsán eme népszavazás fényében mi történik. Mert oly ügyesen sikerü lt százezernyi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ellenagitátort szerezni az egész reformmal kapcsolatban, hogy még egyszer… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes úr! DR. BOROSS PÉTER (MDF) :