Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1011 vesztesnek látják, olyannak, amely inkább veszítette erejét abban, hogy továbbmenjen a változások útján. Most az a kérdés, hogy a politikánk közepében mi van: aze, hogy hozzunk népszerűséget egy hatalmi versengésben valamelyik pártnak, vagy az, hogy hozzunk sikert és győzelmet Magyarországnak? Bármennyire fájdalom, időnként ez a kettő összeütközik egymással. A magyar gazdaságnak pedig ehhez képest inkább valóban ösztönzésre lenne szüksége, mert bár, hála istennek, lassan az egyensúlyi pályán vagyunk, mert végre újra csökken az infláció, egészen megnyerő külkereskedelmi- és fizetésimérlegadataink vannak, de pontosan tudjuk, hogy eközben a gazdaság a céljainknál lényegesen lassabban növekszik. Az idei évre 23 százalék közöttire várjuk a növek edést, ami most már lehet, hogy több lesz, mint Írországé, ha Írország így folytatja, de az az igazság, nem ilyen áron szeretnénk megelőzni Írországot, hogy ők jelentősen lassulnak. Ami például a szóban forgó hitelminősítő cég döntését követően bekövetkezh et, az, hogy drágább lesz Magyarország finanszírozása. Ez sok milliárd forintba kerülhet, amely azt is jelentheti - mondom, egyelőre csak jelentheti , hogy kevesebb forrás fog rendelkezésre állni adócsökkentésre. Márpedig világos, hogy itt a parlamentben mindenki azt mondja, hogy tessék még tovább adót csökkenteni. Na de akkor ki fog derülni, hogy azok, akik úgy gondolták, hogy győzött Magyarország, olyan terhet raktak Magyarország nyakába, amely nem segíti a növekedést, hanem éppen ellenkezőleg, és majd v itatkoznunk kell arról is, hogy miért nem sikerül akkora adócsökkentést csinálni, mint amekkorát szeretnénk. Arra kérek mindenkit, hogy akkor majd emlékezzen arra, hogy milyen volt a világban az értelmezése ennek a döntésnek, hogyan reagáltak erre a befekt etők, hogyan mennek el ettől az árfolyamok és a hozamok, miért drágább Magyarország finanszírozása, és miért maradhat, mondjuk, kevesebb adócsökkentésre. De be kell valljam, ennél látok egy rosszabb okot, azt tudniillik, hogy viszonylag sikeresen hitették el a kezdeményezők nagyon sok emberrel, több mint hárommillióval, hogy ez a magatartás Magyarországot szolgálja. Nézzék, kormányok jönnek és mennek, az ellenzéki oldalnak az a dolga, hogy sürgesse, hogy az éppen hivatalban lévő kormány menjen. De ennek a d öntésnek a hatásai és a következményei messze túl fognak mutatni a következő választási cikluson. Ezért mondom azt, hogy ez a döntés a rendszerváltozás óta eltelt időszak legellentmondásosabb és szerintem sok tekintetben legkárosabb döntése. Megismétlem új ra, nekünk ezt el kell fogadni. Sokat aludtam már erre a népszavazásra és a végeredményre. Dac, sértettség bennem nemcsak hogy nincs, de nem is lehet - megcsináljuk. Csak az a kérdés, hogy mibe fog mindez kerülni. Hadd tegyek ehhez egy zárójeles megjegyzés t! Az nem kétséges, hogy függetlenül attól, hogy a helyzet előidézésében kinek van felelőssége, a kormánynak a kialakult új konfliktusok megoldásában vagy feloldásában egészen biztosan van dolga. Nem mondhatjuk azt, hogy akkor tessék, egyétek meg, amit főz tetek. Nem is kívánjuk ezt mondani. Legalább két dolgunk van. Az egyik az, hogy értsük, hogy nem maradhat így a helyzet, ahogyan a népszavazás után ez előáll. Persze! Másik oldalról pedig nyilvánvalóan nem szabad olyat vállalni a kormányoldalnak, amit nem tudunk vagy nem szabad megtenni. Ezzel együtt tárgyalni, konzultálni, megoldásokat keresni kell, de azért muszáj hozzátennem: az nincsen rendben, és az nem tisztességes szereposztás kormány és ellenzéke között, hogy az ellenzék bajt okoz, a kormány meg meg oldja. A kormánynak muszáj lesz megoldani, de azért itt önvizsgálatra, kérem szépen, nem csak a kormányoldalon van szükség. Ott igen, természetesen egy népszavazás után el kell gondolkodni. De talán nem ártana, ha azok, akik ezt a problémát előidézték, aki k nem beszéltek arról, hogy lesz ilyen probléma, azok is önvizsgálatot tartanának. A múlt hét történései közül egy dologra hadd térjek vissza, ami már nem a népszavazás, ez a Magyar Villamos Művek ügye. Ha a magyar energiaszektorra ránézünk, egészen biztos an van legalább három kötelességünk. Az egyik, hogy biztosítsuk az energiaellátás folyamatos magas színvonalát, kiegyensúlyozottságot, ha úgy tetszik, az ellátásbiztonságot. Ez a legfontosabb. Ma olyan természetes, hogy felkapcsoljuk a villanyt, és van. A második, hogy a lehető legolcsóbb
