Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1009 március 17ére Horváth János képviselő urat frakcióvezetőhelyettesnek megválasztotta. Nekik kívánok jó munkát a megválasztásuk időtartamára. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: “Tanulságokról” címmel. (A Fidesz- és a KDNPfrakció képviselői dr. Navracsi cs Tibor és dr. Semjén Zsolt kivételével elhagyják az üléstermet. - Dr. Géczi József Alajos: Nincs még új parancs?) Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Kijózaní tó mondatokat szeretnék mondani, bár nem ivási szokásokról szeretnék szólni itt húsvét előtt pár nappal; már csak azért sem, mert ha ez utóbbira fájna a fogam, akkor azzal a legegyszerűbb tanáccsal kezdeném, hogy a másnaposság leginkább a mértéktartás erén yének gyakorlásával kerülhető el, és ráadásul ez nem kerül túlságosan sokba. De ha már a mértéktartásnál tartunk, akkor ez az aranyszabály, ez a tanács nemcsak húsvét előtt az ivási szokásokra vonatkozóan lehet érvényes, hanem talán közéleti és politikai ü gyekre is, amelyek tekintetében úgy látom, hogy a mértéktartás helyett mostanság inkább a mértéktelenség, a túlzás, nemegyszer pedig a felelőtlenség az, ami inkább jellemző és tanácsadónak szegődik. Azt mondják, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy a fától ne lássuk az erdőt, de itt nem mennék tovább, mert közben megtudtam, hogy Boross miniszterelnök úr napirend előttijének is hasonló a címe, ezért ezt a képet itt most félbehagyom. Arra akartam csak utalni, hogy hajlamosak vagyunk nem nagyon kitekinteni a világba és a magunk ügyeibe beleburkolózni, a másik oldalról pedig nem nagyon vesszük a fáradtságot, hogy egy kicsikét messzebbről tekintsünk mindarra, ami itthon történik. Lehet, hogy ez is az egyik magyar átok az állítólagos igen sok közül, bár én ezekben az átkokban kevéssé hiszek, azt tudom mondani. Ha fellapozom csak a mai napilapokat, hadd mondjak önöknek összesen kettő hírt, nyilván érteni fogják, hogy ezt miért hozom elő. Az egyik hír szerint az idei évben véget érhet a tizenhét éves ír gazdasági csoda. Tizenhét év szakadatlan fejlődését követően az idén még azt is megélheti Írország, hogy a tavalyi közel 5 százalékos növekedés után 0 százalékos növekedése lesz, jó esetben 1,8 százalék, mindez - itt mo st nem Magyarországról beszélek, hanem az ír csoda hazájáról - Írországban. Csak egyet kell lapozni a szóban forgó újságban, és lehet látni még egy hírt. Azt a hírt nagyjából, hogy Franciaország és Olaszország után Németországban is napvilágot látott egy - egyébként kormányzati - jelentés, e tekintetben, azt hiszem, megbízhatunk benne, hogy az elmúlt egykét évben a jövedelmek növekedését meghaladta az árak növekedése, és a németek jövedelmének vásárlóértéke az elmúlt időszakban - mondom, az olaszok és Fran ciaország után - szintén csökkent. Nincs nagyon mit csodálkozni, és ez semmit nem von le abból, hogy mit gondolunk magunkról, hogy Magyarországon mi a teendő. Az Unió egészének gazdasága érdemben lassul, közben az infláció növekszik, munkahelyek nem vagy a lig jönnek létre. Ráadásul - és ez sem csak magyar jelenség - az Unió majd’ minden országában azzal küzdenek politikai vezetők, legyenek jobb- vagy baloldaliak, hogyan lehet a vén Európának elmondani, hogy itt olyan tempót diktál elsősorban DélkeletÁzsia, másodsorban az Egyesült Államok, amely tempót nem lehet másként követni, mint változások sorozatával. Ezzel bajlódik mindenki. Hogyan vehető rá az egyes országok többsége, hogy ne elutasítsa azokat a változásokat, amelyek nyilvánvalóan nagyon sok feszülts éget is hoznak, terheket hoznak, hanem ehhez inkább belenyugvó támogatást adjanak?
