Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
981 szépen a válaszát. (Domokos László körbemutat a Fidesz padsorain: Ezek itt mind beszélni szeretnének, hallgasd meg őket.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz. Norm ál hozzászólás keretében 20 perc áll rendelkezésére. (Az elnöki széklet Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt a jegyzőkönyv és az utókor k edvéért szeretném leszögezni, hogy sajnálatosnak tartom azt, hogy a kormány és a kormányoldal a saját 2006os költségvetésének zárszámadását oly mértékben veszi komolyan, hogy egyetlen kormánytag, szerencsétlen, akit idetettek, és végig kell ülje ezt a vit át, van jelen, és egyetlen képviselő az MSZP részéről. (Göndör István: Kettő. - Domokos László: Majd kapsz szót, ahogy szoktad mondani.) Ez jellemzi a helyzetet, ilyen mértékben gondolja a kormányoldal megvitatni azt a kérdést, amit ide, a parlament elé ho zott. Ez a parlamenti demokrácia megcsúfolása. Ezt szeretném rögzíteni, mielőtt még néhány kérdéshez hozzászólnék. Az éves zárszámadás sok mindenre alkalmat ad, tükröt tarthatunk saját magunk elé és a kormány elé is, vagy mondhatjuk azt is, amit talán Gyurcsány Ferenctől idéznék, hogy a számok mögötti szándékokat keressük mindig. Nem egyszerűen tartozikkövetelről van szó, ahogy ezt államtitkár úr szereti beállítani, hogy kérem szépen, a terv és a tény hogyan ille szkedik egymáshoz, hanem bizony az ilyen vita arra való, hogy lássuk azokat a folyamatokat, amelyek zajlanak az országban, és vitassuk meg, hogy jó irányba megyünke, ha ezek szerint a folyamatok szerint intézzük az ügyeinket. Úgyhogy ebből a szempontból s zeretnék az agrárium és a vidék kérdéséhez hozzászólni. Szeretném tehát még egyszer megállapítani, hogy az agrártárca részéről senki nem méltatta a vitát annyira, hogy meghallgassa, mi az ellenzék véleménye az agrár- és vidékfejlesztési ügyekről. Nyilván a z egészet nem lehet áttekinteni, de talán összességében annyit érdemes leszögezni, mert mindig azt szokták mondani, hogy a vidéknek sose ment ennyi pénz, mint amennyi most, hogy miközben egyik évről a másikra az európai megállapodás alapján kénytelen emeln i a tárca a költségvetést, aminek jó része európai forrásokból származik, a magyar költségvetés, azon túl, amit a magyar adófizetők pénzéből befizetünk az Európai Közösségnek, folyamatosan kivonul az agrárium és a vidék finanszírozásából, ahelyett, hogy eg y minőségi szerkezetváltáshoz ott hagyná legalább a nemzeti támogatások jogcímén azt a forrást, ami korábban már megvolt az agráriumban. Az utolsó békeévben 200 milliárd forint fölött volt az agrárium költségvetése, ez a 2003as év, 210 milliárd forint vol t, és most azt látjuk, hogy 149 milliárdnál tartunk, egyenletes, tartós kivonulása van a magyar vidékből a magyar költségvetésnek. Általánosságban ezt szeretném leszögezni, de két témát szeretnék kiemelni, ami a tendenciák szempontjából katasztrófára utal. Az egyik dolog a szellemi infrastruktúra leépítése. Elképesztő, ami ezen a vonalon 2006ban lezajlott! Most nem arról beszélek, amire Mihályi Péter utalt, hogy a postákat, az iskolákat és mindent fel kell számolni a vidéken, nem ilyen általánosságban szer etnék a vidék infrastruktúrájáról beszélni. A szellemi infrastruktúráról, konkrétabban az agrárium infrastruktúrájáról beszélni, bár az is megérne egy misét, hogy hová vezet az az irány, amit az államreformbizottság volt tagja, jelenleg az ÁPV Rt. felügye lőbizottságának oszlopos tagja és egészségügyi miniszterjelölt úgy fejezett ki, hogy a falu egy középkori hagyomány, és nincs rá szükség. Az intézkedésekből látszanak ezek a tendenciák, de most nem erről az általános összefüggésről szeretnék beszélni, hane m az agrárium infrastruktúrájának felszámolásáról. A génbankok, a kutatóintézeti hálózat totális szétverése, a szakiskolák felszámolása és a közművelődési intézmények, vagyis a szellemi infrastruktúra felszámolása, amelyek alapján minőségi szerkezetváltást lehetne az agráriumban végrehajtani, s amely mentén meg lehetne erősíteni a vidék társadalmát. 2006, nyugodtan leszögezhetjük, az öncsonkítás éve, a totális szétverés éve, az
