Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
932 nemzetközi irodalom, amelynek a lényege az, mivel mindenre nincs elegendő pénz, úgy kell megtervezni az egészségügyi költségvetést, hogy az helyi, regionális, térségi, népegészségügyi adatokon alapuljon, vagyis meg kell vizsgálni, hogy egy adott populáció, egy adott ország régióiban milyenek a megbetegedési, halálozási, csecsemőhaland ósági és más népegészségügyi adatok, milyen a születéskor várható átlagos élettartam. Térségenként fel kell állítani egy olyan prioritásrendet, amelyben a legnagyobb és a kevésbé nagy problémákat is megjelöljük, és a forrásallokációt olyan módon kell végez ni, hogy a pénzek felhasználásából maximális népegészségügyi hozadék, egészségnyereség származhassék. Akkor mondhatjuk el, hogy a rendszer pénzügyi, elosztási, vagyis allokációs hatékonysága optimális, tehát jól kezeltük az orvosi lehetőségek és a gazdaság i megengedhetőség között feszülő problémát. Ez persze csak akkor megy, ha a társadalommal folyamatos szükségletkommunikációt folytatunk, és megállapítjuk a társadalmi szükségletek szintjét, hiszen a szolidaritási szisztémára épülő egészségügyi ellátórendsz erekben nem differenciált igényeket elégítünk ki, hanem szükségletekké redukált igényeket kell hogy finanszírozzunk. Ezek a szükségletek lehetnek a bázisai egy társadalmi közmegegyezésben a költségvetési tervezésnek. Mindezt persze a közjó és az igazságoss ág szellemében kell végezni, hiszen - mint említettem - mindenre sehol nincs elegendő pénz, ma a világ legtehetősebb nemzetgazdaságai sem tudják minden polgáruk számára az egészségügy, az orvostudomány minden lehetőségét megfinanszírozni, pláne nem tudják ezt tenni a gyógyító szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélyét fenntartva. (15.20) Nézzük a 2006. évi költségvetést! Egypár számot is szeretnék megemlíteni, mert a tervezés nem volt jó, nem az előbbi elvek mentén történt, népegészségügyi adatokra, trendekre nem támaszkodott, kizárólag fiskális, pénzügyi szempontokat figyelembe véve történt, méghozzá a 2005. évi, tehát a tárgyban forgó költségvetést megelőző évi kiadásokat jelentősen alulmérve, így előre prognosztizálva a 2006. évi teljesítésekben mu tatkozó hiányokat. Emlékeztetnék arra, hogy már a 2006. évi költségvetés tervezésekor az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet erre, és úgy minősítette a 2006. évi költségvetési törvénytervezetet, hogy az kockázatos; ezt a kifejezést haszná lta. Ez a kockázatossága ennek a 2006. évi költségvetésnek be is igazolódott, hisz ha megnézzük az egészségügy vonatkozásában a fő tételeket, akkor azt látjuk, hogy a gyógyítómegelőző kassza kiadásai a 2005ös bázisévről 2006ban jelentősen megnőttek, szá m szerint 661 milliárdról 714 milliárdra. Ez azt jelenti, hogy 50 milliárddal nagyobb volt a teljesítés, a kiadás, mint a tervezett. Ha megvizsgáljuk ennek az okát, akkor a már említett tervezési problémák, majd a 2006ban elindult egészségügyi reformdefo rmnak a struktúraátalakításra és finanszírozásra vonatkozó szabályozása idézte elő ezt a helyzetet. Szeretnék kiemelni a 2006. évi gyógyítómegelőző szolgáltatások túllépésével kapcsolatban egy nagyon komoly, még 2005ben bevezetett, de 2006ban kiteljesed ett, számunkra kórosnak minősített technológiai rendszert, a teljesítményvolumenkorlátot, amely az ágazatra nézve súlyos hatásokkal járt, és amelynek a romboló hatása és a gyógyítás szempontjából rendkívül negatív kihatása a mai napon is észlelhető. Ez a teljesítményvolumenkorlát azt jelentette, hogy a magyar egészségügyi finanszírozásban, amelyik normatív dominanciájú finanszírozást jelent, behoztunk egy olyan fix elemet, ami rendszeridegen. A teljesítményvolumenkorlát egy fix finanszírozási elem, semmi képpen nem illeszkedik a normatív dominanciájú, teljesítményorientált finanszírozási technológiákhoz, technikákhoz. Ez egy olyan vegyes rendszert szült a finanszírozásban, amelynek a következményei tragikusak voltak. Mára látjuk ezeket a következményeket a szolgáltató intézményrendszer eladósodásában, az egyre növekvő, sokszor már években mérhető várólisták kialakulásában, az egyenlő hozzáférés esélyének a csökkenésében, mára mondhatom talán, hogy teljes megszűnésében, és az egészségügyi ellátás színvonalán ak a csökkenésében. Ez utóbbit, a színvonal csökkenését azért hangsúlyozom, mert az Állami Számvevőszék is vastagon szedve tesz a vizsgálati anyagában egy ilyen
