Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (Mandur László): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
911 bizottság, akkor a kormány az t támogatná, sőt a maga szakmai apparátusával kész ennek elébe állni, és segíteni. Van szerencsém tényleg 12 év óta végigkövetni a parlamenti, ilyen napirendi pontban folyó vitákat, és azt kell hogy megállapítsam, hogy teljesen tökmindegy, ki van kormányon , és ki van ellenzékben, pontosan ugyanazok a viták zajlanak le, nevezetesen, hogy miért abban az időpontban nyújtotta be, miért azzal a tartalommal, miért nincs benne az, miért van benne az s a többi, s a többi. Ezeket a vitákat rendszerint tényleg lefoly tatjuk, és ráadásul mindenki az ízlése szerint válogat a 130140, 5070, mikor hány oldalas jelentésből, ízlése szerint válogatja ki, ami aztán majd a legfontosabb problémává válik. Ezért is volna szerencsés az, amit Kormos Dénes felvetett, amire, mondom m ég egyszer, érdemes energiát szánni, hogy megpróbáljuk mederben tartani a magunk vitáit, és elkerülni azt, hogy újra ugyanaz az effektus legyen, hogy ha van sapka a kormányon - mint a viccben szokásos nyuszin , akkor azért kap kritikát, ha nincs rajta sap ka, akkor meg azért kap kritikát; minden alkalommal megteremtette a jelentés ezt a lehetőséget a mindenkori kormánynak. (13.30) Nincs titkolnivalója a kormánynak, szeretném mondani, és őszintén szólva én annak örültem volna, ha nem a jelentésről, hanem az ifjúság és a gyerekek ügyéről, problémáiról és megoldási lehetőségeiről váltunk inkább szót, mintsem egy dokumentumról, ami csak az apropót akarja adni arra, hogy ezekről a kérdésekről szót váltsunk. Nincs titkolnivalónk, és nem is áll szándékunkban, hogy bármit elrejtsünk a közvélemény vagy az Országgyűlés elől, hiszen épp az volt az eredeti szándéka ennek az országgyűlési határozatnak, hogy szembesítsük magunkat, a kormányt, a közvéleményt a felnövekvő generáció problémáival, és szembesítsük azzal, hogy m it tettünk, és mit nem tettünk meg annak érdekében, hogy az ő fejlődésük, integrálódásuk a legzökkenőmentesebb legyen. Éppen ezért a következő esztendőben az Európa Tanács nagyítója alá is behelyezzük magunkat, kitesszük magunkat annak, hogy az Európa Taná cs mint nemzetközi közvélemény is megfogalmazza a magyarországi helyzetről a tapasztalatait, véleményét, javaslatait, ajánlásait, amit nyilván, ha az Országgyűlés elfogadja a határozat módosításáról szóló indítványunkat, akkor a 2009es jelentésben ide fog unk hozni. Én tehát azt gondolom, hogy inkább az ifjúság leginkább fontos ügyeiről érdemes szót váltani. Ugyanakkor két dolgot hadd mondjak el! Picit talán hosszabb leszek, elnézést kérek, de a bevezetőnél megspóroltam némi időt, ezért merek egy kicsit hos szabban szólni a vita végén. Azt gondolom, érdemes lenne egy kicsit nézőpontot váltanunk közösen, merthogy van egy illúzió, amit politikusok szívesen keltenek a közvéleményben. Nevezetesen az egyik az, hogy a kormány mindenható, vagyis mindent rajta kell s zámon kérni, a létező összes probléma megoldása a kormány kezében van mint lehetőség - ez azért egy modern piacgazdaságban már régen nem így van , másodsorban pedig, hogy ha a kormány beavatkozik, akkor holnaptól máris más lesz minden. Ez szerintem két ol yan illúzió, amit az emberek, ha úgy általában odafigyelnek valamire, nem hisznek el a politikusoknak. Nem is hiszem, hogy ezen az úton érdemes továbbmennünk, hiszen jól tudjuk, hogy a gyerekek és fiatalok problémáját ma már nemcsak a kormány eszközei tudj ák megoldani - ez az államszocializmusban 17 vagy 18 évvel ezelőtt lehet, hogy így volt, de azóta egy generáció nőtt már fel, és egy egészen más logika mentén működik a világ , hogy a kormány egy a sok szereplő közül, a szereplők között még ott vannak az önkormányzatok, ott vannak a civil szervezetek, ott van a család, ott vannak a helyi közösségek, akiknek mindmind van felelőssége, szerepe abban, hogy a felnövekvő generáció milyen körülmények között és milyen módon tud beilleszkedni a társadalomba. A kor mány a maga felelősségét, részét vállalja, de csak annyit tessék rajta számon kérni, amennyihez a kormánynak van eszközrendszere, és minden másban tessék szíves lenni másnak is a
