Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GEBERLE ERZSÉBET, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
885 jelentésnek az erőssége, hogy tudományos igényű ifjúságkutatáson alapszik, egy tudományos szociológiai felmérés. Itt, erről a helyről szeretnék köszönetet mondani érte a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak és háttérintézményének, amely ezt a jelentést elkészítette és személyesen Bauer Bélának, aki az Ifjúság 2000, illetve az Ifjúság 2004 kutatások vezetője volt. A bizottsági vitákban és itt a Parlament falain belül is a plenáris ülésen sok kritika érte, hogy 2000. évi adatok is sz erepelnek ebben a jelentésben. Nos, azt gondolom, hogy a tudományos igényű szociológiai kutatásoknak alapelvük, hogy folyamatokat elemezzenek, folyamatokat mutassanak be annak érdekében, hogy lássuk, honnan hova jutottunk. Az ebből való következtetések lev onása, a prioritások megállapítása adhat nekünk muníciót ahhoz, hogy rövid, közép- és hosszú távú feladatokat fogalmazzunk meg. Érdemes lenne egyébként kitekinteni - mint ahogy ezt több képviselőtársam is megtette - más európai országok hasonló kutatásaira , hogy ott vajon hogy alakul az ifjúság helyzete, és hogyan zajlanak ezek a folyamatok ebben az új, globalizálódó világban, milyen hatással van ez az új, globalizálódó világ a gyermekek és az ifjúság helyzetére. A jelentés megállapítja a gyermeklétszám fog yását, ami nem örömteli; mindannyian érezzük ennek a káros hatását. Azt gondolom mégis, amikor az ellenzék szereti ezt a kormány bűnének betudni, és a kormány bűneként feltüntetni a gyermekvállalási kedv csappanását, hogy itt egy általános európai tendenci áról kell megemlékeznünk. Tehát nemcsak Magyarországon általános tendencia a gyereklétszám fogyása, hanem még a nálunk sokkal jobb helyzetben lévő európai jóléti társadalmakban is sokkal kisebb a gyermekvállalási kedv, és sokkal kevesebb gyermek születik. Ha olvasni tudunk az adatok és a számok között, akkor látható, hogy más társadalmi folyamatok miatt van így. Általános európai tendenciaként figyelhetjük meg a házasságok számának csökkenését is és a családalapítás idejének kitolódását. Többen megemlékezte k már erről a plenáris vitában. Gondoljunk csak vissza arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy 2030 évvel ezelőtt a házasságkötések bizony huszonéves korra voltak jellemzőek, és mára ez teljesen megváltozott. Ennek egyik okaként említik a tudományos kutatók , hogy az oktatásban eltöltött idő megnövekszik, és így későbbi életkorra tevődik a családalapítás. Az egyetem és a főiskola elvégzése után a karrier kiépítése következik, így a tartós párkapcsolatok megkötésének ideje is kitolódik, ahogy képviselőtársam a z előbb említette: tulajdonképpen gyakorlatilag a szülőképes nők szülési ideje a harmincas éveik második felére tevődik. Megemlítenék még egy véleményt, amelyet szintén tudományos kutatók szoktak emlegetni, az úgynevezett liberoeffektust, ami azt jelenti, hogy azokban a családokban, ahol liberális szellemben nevelik a gyerekeket, nem menekül a gyerek a családtól, a fiatal szívesen marad a családi gondoskodás melegében, a szülői gondoskodást élvezi, ugyanakkor olyan szabad életet élhet, amilyet akkor élhetne , ha önállóan vezetné az életét. Azt gondolom tehát összességében, hogy gazdasági intézkedésekkel nem lehet a gyermekvállalási kedvet egy az egyben növelni, viszont fontos lenne a gyermek- és ifjúságbarát környezet kialakítása. A jelentés kitér az oktatás helyzetére; egészen az alapfokú oktatástól a középfokú oktatáson át a szakképzésre; a felsőfokú szakképzés és a felsőoktatás helyzetét is nagyon egzakt számokkal mutatja be. Szintén kitér a jelentés arra, hogy a felsőoktatás az elmúlt években minden eddigi t meghaladóan bővítette a képzési helyeinek számát, és ebből adódóan megnőtt a hallgatói létszám a felsőoktatásban. 2005ben a jelentkezők 58 százaléka nyert felvételt a felsőoktatási képzésbe. Ez a szám mindenképpen eredménynek tekinthető, ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az oktatásban fellelhető esélyegyenlőtlenségekről meg kell emlékeznünk. Mi, liberálisok úgy érezzük, hogy a kormány intézkedéseiben az esélyteremtésnek nagyobb teret kell kapnia. Gondolok itt a differenciált családtámogatás i rendszerre, a rászorultsági alapon történő támogatásokra, illetve az esélyteremtésre az oktatásban. A 2000es és a 2004es kutatás adatait összehasonlítva jóval differenciáltabb és pontosabb képet kapunk a társadalomszerkezeti összefüggésekről és a válto zásokról.
