Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - ELNÖK (dr. Áder János): - TÖRÖK ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
879 foglalkozott, és azt gondolom, azok az elemző m unkák, illetve azok a határozati javaslatok, azok az előterjesztések, amelyek elénk is kerültek, vagy éppen a kormányzat különböző szerveihez, talán hozzájárultak valamelyes formában ahhoz, hogy egyikmásik évben növekedjék a gyermekszületések száma, alapv etően növekedjék a gyermekvállalási kedv. Tudjuk jól, hogy a gyermekvállalási kedv nincs direkt összefüggésben bizonyos anyagi természetű ügyekkel. Szükséges, de nem elégséges feltétele a családtámogatás rendszere annak, hogy a gyermekvállalási kedv növeke djék vagy éppen csökkenjen. Olyan attitűdöt, olyan hangulatot kell tudni kialakítani ebben az országban, a mi hazánkban, amelynek eredményeképpen mindenki szívesen vállal gyermeket. Éppen ezért 2005ben is számos olyan intézkedés született, ami ezt a célt szolgálta. 2005ben született meg az a döntés a Parlament falai között, amely például a babakötvény bevezetését indítványozta. Nem hatalmas összegről van szó, egyszerűen egy apróságról, amellyel azt mondjuk, hogy hazánk új polgárait köszönteni kívánjuk, ha csak egy kis kötvénnyel is, de köszönteni kívánjuk őket. Ekkor született meg az a döntés, amely például a gyesről, gyedről visszatérő kismamáknak különböző kedvezményeket nyújtott, amely az idei évben például a Start Plusz kártyában is megnyilvánul, amely a foglalkoztatáspolitika területén jelent segítséget azoknak, akik nemcsak önmaguk, nemcsak a gyermek, hanem a társadalom érdekében is a gyermekvállalásra adják a fejüket. Jól tudjuk, bár mi, férfiak nagyon sok mindenben döntünk, a gyermekvállalásról tény legesen a nők döntenek, szívükkel, eszükkel. Éppen ezért egy olyan társadalom képét kell tudni megalkotni, amelyben a nők, ha gyermekvállalásra adják a fejüket, tudják jól, hogy utána újból el tudnak helyezkedni, ha a karrier is lebeg a szemük előtt, tudjá k jól, hogy a gyermeküket biztonságban tudhatják, mert van működő bölcsődei, óvodai, iskolai intézményrendszer, és tudják nagyon jól, hogy van egy olyan családtámogatás, amely nem attól függ, hogy éppen mennyit keresek, hanem mindennap, minden hónapban biz tonságban tudhatom a gyermekemet. A gyermekvállalásnál nem pillanatnyi számítások, hanem a biztonságérzet az, ami kihatással van az emberre. Nem azt mondom, hogy hú, ha most ennyi lesz az adókedvezményem, akkor az milyen jó lesz számomra, sőt ilyen eszébe sem jut az embernek ilyenkor. Egyszerűen csak azt szeretné tudni, hogy a gyereke, bárhogy is alakul az ő sorsa, biztonságban lehet. És ez az, ami szerintem rendkívül fontos, hogy a családtámogatás új rendszere arra törekszik: minden gyermek biztonságban le hessen, függetlenül attól, hogy szüleinek hogyan alakul a sorsa akár a munkaerőpiacon, akár az élet bármely területén; a gyermek biztonságban lehet. Ezzel valamelyest hozzá lehet járulni a demográfiai helyzet javításához, de azt gondolom, hogy számos más i ntézkedéssel is. 2005ben már volt arról szó itt a Ház falai között is, hogy a szülőképes kor hogyan tolódik ki. A rendszerváltást követően láthattuk, hogy a korábban húsz, húszegynéhány éves korú nők voltak azok, akik szülőképes korúnak minősültek. Ez a rendszerváltást követő 151617. évben ma már jóval a 30 éves kor fölött van. És itt is ez az átlag. Nagyon sokan tizenéves fejjel vállalnak gyermeket, és ebből adódóan már - sajnos vagy szerencsére - kódolva is van a szociális gondoknak a tára egy életre , nagyon sokan pedig nem 2830 évesen, hanem éppen a harmincas évei második felében vállalnak gyermeket. Az átlag tehát így jön ki. De éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormányzat, az Országgyűlés, Magyarország a népesedés ügyével, a népesedéspo litika kérdéskörével kiemelten foglalkozzon a későbbiekben, mert ez hosszú távra határozza meg országunk jövőjét. 2005ben már számos olyan program indult el, amelyek például népesedésügyben is hatékonynak bizonyulhatnak hosszabb távon, de a gyermekek esél yéről szólnak. A gyermekek esélyéről, hiszen persze nagyon fontos, hogy kik azok, akik az ő életüket szolgálják, kiszolgálják - kérem, ne pejoratív értelemben vegyék ezt a kifejezést , de a legfontosabb mégsem az őket kiszolgálók komfortérzete, életérzése , hanem hogy a gyermekekkel legyenek. Ha az oktatási rendszer esélyt biztosít arra, hogy Európában versenyképes tudással rendelkező fiatalokat neveljünk, akkor jót teszünk, ha az oktatási rendszert átalakítjuk. Ha a szociális rendszer biztosít esélyt arra, hogy a leszakadók egy stabil
