Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 1 (93. szám) - A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - A szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NYITRAY ANDRÁS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója:
828 dolgozni, és a későbbiek során nyugodt szívvel el tudnak menni nyugdíjba, ha éppen úgy döntenek, és túl vannak már a ledolgozott kötelező szolgálati időn. Így a bizottságunk 10 igen és 9 nem szavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. A kis ebbségi vélemény ismertetőjét nem látom a teremben, így most áttérünk a honvédelmi bizottság ülésén megfogalmazódott vélemények ismertetésére. Elsőként megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak, a bizottság előadójának. NYITRAY ANDRÁS , a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója : Tisztelt Ház! A honvédelmi bizottságban nem alakult ki többségi vélemény, sem kisebbségi, tehát támogató, illetve ellenző vélemény van. A szavazati arányok miatt végeredményében a bizottság nem javasolta ezt általános vitára, azt kell kimondani. Roppant érdekes egyébként. Azért is érdekes, mert véleményünk szerint, és én ebben az ellenző álláspontot képviselem, az lenne a legjobb és a leghelyesebb, ha ezt a törvényjavaslatot a kormány visszavonná, és változatlanul érvényben ha gyná a jelenleg érvényes nyugdíjbavonulási törvényeket. Hogy miért, néhány indokló szóval arra is kitérek. Az első a legkönnyebb. Ez végtelenül méltánytalan és igazságtalan a fegyveres testületekkel szemben, hiszen nincsen még egy olyan foglalkozási ág, a melynek a képviselői az életük árán vagy az életük kockáztatása árán kifejezéssel esküdnének föl hivatásuk gyakorlására. Végtelen szűkkeblűséget jelent, ezen nemzetmentő, a nemzet biztonságát, szuverenitását védelmező szervezetek tagjaival szemben végtelen ül méltánytalan, kicsinyes és szűkkeblű az, hogy a nyugdíjazáskor az őáltaluk kifejtett többletet végeredményében nem honorálja a társadalom. Mert legyünk őszinték, ez a törvény - bár úgy tűnik, mintha előrelépés lenne a korábbitól - nem előrelépés, kifeje zett visszalépés. Hiszen ahhoz képest, hogy máról holnapra minden kedvezményük meg legyen vonva az érintetteknek, valóban előrelépés, de csak olyan formában, mintha valakinek azt mondja az orvosa, hogy mind a két lábát amputálni kell majd, és utána egy hét múlva nagy boldogan közli, hogy uram, önnek szerencséje van, csak az egyik lábát kell levágni. Most jelen pillanatban ez a helyzet, és ez rendkívül rossz visszhangot váltott ki a fegyveres testületek tagjainál. Amiről itt néhányan beszéltek: a szinte páni kszerű nyugdíjba menetel és olyan személyek nyugdíjba vonulása, akikre nagyon nagy szükség lenne a továbbiakban is mind a honvédségnél, mind a rendőrségnél, a határőrségnél és mindenütt, ahol csak a törvény által érintett személyek dolgoznak. Olyan mértékb en meggyengült a nagy nyugdíjba vonulás miatt ez a tevékenység, hogy vannak, különösen a honvédségnél olyan ágazatok, ahol egyszerűen a működőképességet veszélyeztető módon lecsökkent a hivatásos állományúak létszáma. Ez mutatja azt, hogy még ha - feltéve, de meg nem engedve - egy ilyen típusú javaslatra szükség van, akkor is azt kell mondani, hogy végtelenül elkésett. Ennek a javaslatnak nem most, hanem nagyjábólegészéből egy évvel ezelőtt kellett volna bejönni a parlament elé, hogy megnyugtasson, helyre tegyen, már amennyire a korábbi kedvezmények megvonása fölött érzett csalódástól bárkit is meg lehet kímélni és meg lehet nyugtatni. De mindenesetre az a nagymértékű szükségtelen nyugdíjba vonulás, amit ez okozott, bizonyára lényegesen kisebb számú hivatás os állományú katonát, rendőrt és egyéb fegyveres szervezetnél dolgozó személyt érintett volna. A választhatóság, amit most itt előnyként és valamiféle kiváltságként említenek, egy olyan ismeretlen nyugdíjszabályozást foglal magában, amiről az érintettek ne m tudják, hogy jobb lesze vagy rosszabb a mostaninál, hiszen a vita során, amit a bizottságnál folytattunk, az is kiderült, hogy igazában véve még az előterjesztő sem tudja, hogy valójában milyen lesz az az új rendszer. Tehát egy olyat kellene választani majd, amiről nem lehet tudni, hogy jobb vagy rosszabb. Most előre eldöntheti valaki, hogy ezt a kockázatot is vállaljae. Ez csak a bizonytalanságot növeli.
