Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 1 (93. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BORSOS JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
822 ellátórendszerbe 8,4 milliárd forintot beletenni. (Dr. Pósán László közbeszólása.) Ön kérdezi, hogy hol van: üsse fel a költségvetési törvényjavaslatot, amely most már rendelkezésére áll, és ellenőrizheti a szavaimat. 1,8 milliárd forint az étkezési normatívákban, 4,6 milliárd forint a házi se gítségnyújtásban, és az ilyen százmilliós tételeket nem mondom sorba, de tételesen, darabra 8,4 milliárd kimutatható, ott van a költségvetési törvényben. (Dr. Pósán László közbeszólása.) Ezt mondom Pósán képviselő úrnak is, aki nem tudja végighallgatni a m ondatot nyugodtan. Legyen nyugodt, képviselő úr, üsse fel a törvényjavaslatot, és ellenőrizze, ha szükséges. Úgyhogy nem igaz az a mondata, hogy csupán a költségvetés akar spórolni a szociális rendszeren, ez egyszerűen nem így van. Valójában pluszforráshoz jut ezzel a törvénnyel is a szociális ellátórendszer. Ön hivatkozott arra, hogy nagyjából 15 ezren sorban állnak az idősotthoni ellátás igénybevétele érdekében. Vissza szeretnék kérdezni, bár tudom, most nem nagyon van módja vá laszolni, de ezt a költői kérdést bármikor fel lehet tenni. Ugyan, mondja már meg, képviselő asszony, miért jobb az, ha 15 ezren sorban állnak, ahelyett hogy a 15 ezerből jó néhány ezren valamilyen szolgáltatásban részesülnének. Ugyanis a törvény arról szó l, hogy ha lehet, akkor legalább kapjon szolgáltatást az, aki rászorult, akinek ellátási szükséglete van. Azzal ugyanis nincs kifizetve, ha ő sorban áll egy szűk kapacitású ellátórendszernél, az viszont sokkal többet ér, ha valódi szolgáltatást kap. Ezt te szi lehetővé a törvényjavaslat. Ha azt gondolja, hogy ez nem humánus, akkor sajátos dimenzióban gondolkodik a humánus szociális ellátásról. Nekem ugyanis, az én humánumommal az fér sokkal jobban össze, hogy valaki kap szolgáltatást, nem pedig az, ha sorban áll egy másikért, nem tudni, mikor bejutandó eséllyel. Egyetértek viszont önnel abban, hogy az érintett döntse el, milyen szolgáltatást vesz igénybe. Persze azzal a kiegészítő mondattal, amelyet ilyenkor mindig kénytelen vagyok elmondani, hogyha persze mi nden információval és minden lehetőséggel is rendelkezik. Ha ugyanis úgy teszik fel valakinek a kérdést, hogy akare szociális otthonba menni vagy sem, akkor persze lehet, hogy azt fogja válaszolni, hogy igen. De ha azt a kérdést is felteszik neki, hogy és tessék mondani, hogyha lenne valaki, aki felvágná télen a tüzelőt, elmenne napközben bevásárolni, elvinné a postára a feladandót, megfőzné az ebédet, kimosna kéthárom naponta, lecserélné az ágyneműt hetente és kivasalna - most mondtam egy szolgáltatási c somagot - itthon, akkor ön be akarnae menni idősotthonba; akkor azért lehet, hogy nem ugyanazt a választ kapnánk. Lehet, hogy az az idős ember azt fogja mondani: ja, ha ezt is lehet, akkor az egészen más, akkor inkább ezt kérem. Tehát azt gondolom, meg ke ll mutatni a szolgáltatási skálát, rendelkezésre kell bocsátani minden információt, és akkor igaz, amit mond, akkor teljesen egyetértünk: akkor döntse el az illető. A törvényjavaslat erről szól. A törvényjavaslat arról szól, hogy mindenkinek a lakásához, é letéhez közel esően, ott legyen az alapszolgáltatás, az étkeztetés és a házi segítségnyújtás, mert hiába kötelező feladat 1993 óta, jó néhány helyen nincs meg ez az önkormányzatok által kötelezően ellátandó szolgáltatás, vagyis az emberek nem vehetik igény be. Mi most azt szeretnénk, hogy ezen legyen a hangsúly, hogy ez mindenkihez eljusson. Ha önnek ez persze nem humánus, akkor másik értelmezési tartományban van a humánuma, mint az enyém vagy mint a kormányé, de én azt gondolom, ez igenis humánus, hogy az e mberekhez közel visszük a szolgáltatásokat. Szeretném arról biztosítani a képviselő asszonyt, hogy nem lesz káosz a családtámogatási kifizetőhelyek változtatásával kapcsolatosan. Egyrészt azért nem, mert az emberek 70 százalékban már nem a munkahelyükön ka pják, hanem közvetlenül a Kincstártól. Tehát döntő többségét már kezeli a Kincstár, ehhez képest ez a 30 százaléknyi, amelyet jelenleg nem kezel, nem jelent új, pluszfeladatot a Kincstárnak. Megvan rá a lehetőség, hogy azt átvegye. Nézzük meg az emberek ol daláról, akik családtámogatásban részesülnek, hogy nekik mi az egyszerűbb, mi a jobb. Jóe az, hogy ha munkahelyet változtat, akkor mindent kezdhet elölről? Márpedig az emberek változtatnak munkahelyet. Jóe az az egész rendszernek, hogy ma
