Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 25 (92.szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - DR. KÉKESI TIBOR, az összesített bizottsági állásfoglalás ismertetője:
664 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságok összefoglalt véleményét, valamint az összegzett kisebbségi véleményeket a költségvetési bizottság előadói terjesztik elő, 2020 perces időkeretben. Először megadom a szót Kékesi Tibornak, az ö sszesített bizottsági állásfoglalás ismertetésére. Parancsoljon, képviselő úr! DR. KÉKESI TIBOR , az összesített bizottsági állásfoglalás ismertetője : Köszönöm a szót. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt állami számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűl és! A 2006. évi költségvetés végrehajtásának teljesítését nem elég pusztán a számok tükrében látni. Ez az az év, amikor gondosan, alaposan elemezve mögé kell nézni ezeknek a számoknak. Tudjuk, hogy egy költségvetési gazdálkodási időszak alfája a költségvet ési törvény, 2006ban azonban egy felzárkózási, egy konvergenciaprogrammal is gazdagabbak vagyunk, így ennek a két szabályozásnak az elegyeként alakult, és próbáljuk meg megítélni a 2006. évi gazdálkodást. A gazdaság növekedésének változásán még nem igazán volt érzékelhető a kiigazítások hatása, de az éven belüli trend már mutatta a visszaesést: az utolsó negyedév 3,2 százalékos értéket ért el. A költségvetés rendbetétele miatt visszafogott állami kiadások és az adó- és járulékbevételek növekedésével kapcso latos döntések, bár az eredeti tervnél számos területen kedvezőtlenebb adatokat eredményeztek, az év végére várt teljesítmények mégis biztatóak az intézkedések hatásait illetően. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Így 2006ban mindezen problémák ellenére nem volt érdemi növekedési áldozat, az éves 3,9 százalékos GDPnövekedési mutató illeszkedik hazánk hosszú távú növekedési trendjébe, átlagába. A hiány eredményszemléletben 9,2 százalék volt a GDP arányában. Itt is érzékelhető a kettősség, míg az eredeti előirányzatot lényegesen meghaladó ez a mérték, a konvergenciaprogramban várt, előre jelzett mértéket azonban lényegesen alulmúlja. Fontos szempont, hogy ez az érték a pénzforgalmi szemléletű hiánytól már érdemben ne m tér el. Nagyon kicsi a pénzügyi híd, sikerült ezt a célt ebben a tekintetben legalább elérni. Az elemzés során a későbbiekben sem kerülhető el, hogy a 2006 októberében végre elfogadott magyar konvergenciaprogram értékeit ne vegyük figyelembe, hiszen a fo lyamatok megítélése és az uniós forrásokhoz való hozzáférés vonatkozásában meghatározó azok betartása. A költségvetési hiány mértéke ugyan nem közelítette meg az elmúlt évek európai csúcsait, de 2006ban nem sok versenytárs akadt, még világméretekben sem. Csak néhány példával azért ezt szemléltetném. 2000ben Szlovákiában 12,3 százalékos volt a hiány, ma azért sokan mintaállamnak tekintik; 2004ben Norvégiában volt 11,5 százalékos hiány, és közel egy évtizeden keresztül Törökországban 10 százalékot meghalad ó mértékű volt a hiány, 2001ben például 33 százalékos. (Domokos László közbeszól.) A részben szerencsésen alakuló adósságállomány is ennek a hiányadatnak a következtében alakult, részben természetesen erőteljesen emelkedve, elérve a 66 százalé kos GDParányos mértéket. Azonban úgy tűnik, valószínűsíthető, hogy ezen a szinten maximumnak tekinthető, már 2007. és a további évek vonatkozásában csökkenő tendenciát fog mutatni. Részben azonban a szerencsésen alakuló árfolyamok következtében határozott an alacsonyabb, mint a felzárkózási programban jelzett 70 százalékos mérték, és történt mindennek ellenére, hogy az önkormányzati szektor váratlanul a korábbi időszakra jellemző néhány tizedes hozzájárulásával szemben 0,7 százalékkal járult hozzá az állama dósság növekedésének 2006. évi mértékéhez. (Babák Mihály: Oka van annak is!) A külkereskedelmi és a fizetési mérleg adatai kifejezetten kedvezően alakultak. A kivitel dinamikusan, 18 százalékkal bővült, magasan meghaladva a behozatal 12,6 százalékos emelke dését, és ez drasztikusan javította az egyenleget is, amely reális közelségbe hozta, hogy a Magyarország számára lényeges problémát jelentő ikerdeficit egyik lába belátható időn belül megszüntethető.
