Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 25 (92.szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár:
615 fogalmazva: ha a magyarság ügye nekünk, a megegyezésig eljutva nem elég fontos, másnak ugyan hogy lenne az? Ez a munka persze nem öt éve indult, és nyilván a garanciák, az eredmények indokai között ezt is meg kell találnunk, öt éve fáradozott már ezen a Ház vezetése, Szili Katalin elnök asszonnyal együtt, hogy egy sajátos munkamegosztásban, nemzetpolitikai kérdésekben megtalálja a képviselők számára a lkalmas terepet, és együttműködjön nemzetpolitikai kérdésekben a kormánnyal, együtt tudjon működni a civil szervezetekkel és a pártok képviselőivel. Az alapkérdés az volt a fórumon is, hogy milyen a helyes nemzeti politizálás, érzelmi alapon vagy talán pra gmatikusan kell megközelíteni ezeket a kérdéseket. A helyes választ minden politikus tudja. A képviselők fórumán, mivel itt alapvetően parlamenti képviselők vannak jelen, gyakorolták is, hogy egyszerre kell tudni, mi a jelentősége a Himnusznak, mi a jelent ősége a magyar lobogónak, mi a jelentősége a nyelvhasználatnak, az iskoláknak, a kultúrának az identitás megtartásában, és azt is, hogy ez a megmaradásunkat csak akkor fogja tudni szolgálni, ha az iskolák fala is, a közlekedéshez az út is, az élethez a mun kahelyek is rendelkezésre fognak állni. Vagyis egy nemzetstratégiában ezeknek az elemeknek legalább ilyen fontossággal meg kell jelenniük. Természetesen más tapasztalásuk van a Magyarországon élő képviselőknek, még ezen belül is, ha valaki nagyon akarja, k eresheti azt, hogy egy jobb- és baloldalon álló képviselőnek, de az egészen biztos, hogy egy Nyírségben élő vagy egy Szegeden élő, vagy a Zalában élő képviselőnek más tapasztalatai vannak a magyarsággal szembeni kihívásról, mint mondjuk egy, a szórványban élő, a Bánátban vagy a Székelyföldön élő képviselőnek. Vagyis mindezek a szempontok együtt tudtak jelentkezni, mindezek a szempontok együtt érvényesültek, és ez a nemzeti közös tudás, ez a nemzeti közös tapasztalat volt, ami el tudott odáig jutni, hogy kez deményezni tudta egy brüsszeli lobbiiroda felállítását, világossá tette, hogy a nemzeti sorskérdésekben nagyon is gyakorlati lépésekkel kell az első tennivalókat megtenni. Hogy miért most és miért ebben az összetételben? Nyilván az európai integráció folya matában elértünk egy olyan fázisba, amikor a nemzetközi szervezetekben, az Európa Tanácsban, az Európai Parlamentben, az EBESZben és egy sor más helyen a mi képviselőink, magyarok szerte a Kárpátmedencéből és a világból már tapasztalatokat szereztek abba n, hogy nemzetközi szinten hogyan lehet eredményeket elérni. És ez kellő felelősséggel is felvértezett mindannyiunkat. Azt gondolom, hogy ennek a felelősségnek az érzete, együtt a tapasztalatokkal és együtt a kihívásnak való megfelelés szándékával juttatot t el bennünket oda, hogy konszenzusra jutottunk a Házban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Kozma képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszó lalni. Igen, megadom a szót Horváthné dr. Fekszi Márta külügyi államtitkár asszonynak. HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Mint ismeretes, a kormány 2006ban kezdte meg a megújult nemzetpolitika megvalósítását. Ezt a megváltozott körülmények tették kötelezővé és szükségszerűvé, hiszen 2004 májusában velünk együtt csatlakozott az Európai Unióhoz Szlovákia és Szlovénia, és mint ismeretes, 2007. január 1jével Románia is. Íg y a korábban határokkal elszakított magyarság 90 százaléka európai uniós állampolgár lett. Azaz ugyanazon politikai, gazdasági keretek között él, ezért a kisebbségpolitika új dimenziót kapott. Ez új feltételeket, új kihívásokat jelent számunkra, azonban lá tnunk kell azt, hogy ez önmagában, automatikusan nem szünteti meg a kisebbségi létből eredő hátrányokat, a meglévő társadalmigazdasági, szociális problémákat és megosztottságokat. A megújuló nemzetpolitika pontosan ezért a felzárkózást é s a modernizációt tűzte zászlajára. Két pillérre támaszkodik, az identitás megőrzésére koncentráló EUkonform, normatív támogatáspolitikára, valamint a versenyképességet, gazdaságitársadalmi előrehaladást szolgáló
