Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
586 Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a törvényjavaslattal kapcsolatban előre kel l bocsátani, hogy egy normális országban a gyűlöletbeszéd kérdésének kezelése abban nyilvánul meg, hogy a társadalom önmaga képes kiszűrni és elutasítani, ha úgy tetszik, margóra tenni az ilyen megnyilvánulásokat. Másként fogalmazva: társadalmi közmegegyez és van abban a kérdésben, hogy a mások becsületét sértő, megbélyegző vagy éppen szélsőséges megnyilvánulásoknak nincs helye a közbeszédben, a közéletben vagy éppen a médiában. A társadalom egészséges gondolkodó többsége elfordul az ilyen jellegű megnyilatk ozásoktól és azok forrásától. A mai Magyarországon pedig sajnos nemhogy társadalmi közmegegyezés, de még politikai közmegegyezés sincs arról, hogy a másokat sértő, megbélyegző kijelentések szerzőit, közvetítőit a leghatározottabban elutasítsák a közvélemén yt formáló erők. Éppen ellenkezőleg: a politikai szembenállás, a végletekben gondolkodás, az ellenségkép - mint egyegy politikai oldalon belül kohéziós erő - sajnos teret ad annak, hogy a társadalom egy állandó felfokozott állapotban kitermelje a szélsősé gek iránti fogékonyságot. Ebben a folyamatban persze az is jelen van, hogy kiki időnként megpróbál politikai tőkét kovácsolni bizonyos megnyilvánulásokból; ez kiváltképp, és ne vegyék sértésnek, a jelenlegi kormánypártokra jellemző, akik hajlamosak arra, hogy a gyűlöletbeszéd kérdését és megoldását hol egyfajta csodafegyverként, hol pedig a valós problémákat elfedő figyelemelterelésként időről időre bedobják a köztudatba. A rendszerváltoztatás óta több kísérlet történt arra 1996ban és 2004ben is, hogy a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szabályozása megtörténjen. Ezek a kísérletek sikertelenek voltak, alkotmányos megoldást nem sikerült találni. A mostani törvényjavaslat egy olyan polgári jogi lehetőséget kíván biztosítani, amely egyfajta speciális személyiség jo gi keresetre irányulna. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amelyek a korábbi büntetőjogi javaslatok során felmerültek. Így értelemszerűen támogatni csak egy olyan megoldást lehet, amely a vonatkozó jogi és al kotmányos igényeket minden szempontból kielégíti. Emiatt is vitatható a törvényjavaslat azon indoklása, amely elsődlegesen egy jogértelmezési, jogtechnikai kérdésként vezeti be a megoldandó problémát, holott a javaslatban foglalt rendelkezések ennél jóval messzebbre vezetnek. Ez a törvényjavaslat, ahogyan a korábbi büntetőjogi megoldások is, alapvetően érintik a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapjogát. Ha úgy tetszik, a büntetőjogi eszköznél jóval szélesebb körben, hiszen ott csak egy tényál lásszerű magatartás válhatott volna jogsértővé - becsmérel, megaláz, gyűlöletre izgat vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel , míg a polgári jogban már mérlegelés alapján egy ennél jóval szélesebb körben megvalósított magatartás is lehet jogsértő, illetve a jogsérelmet szenvedett fél szubjektív viszonya alapján is bővülhet ez a kör, ki mit érez vagy mit gondol sérelmesnek. (21.00) Erre tekintettel a törvényjavaslattal kapcsolatban az alábbiak felvetését tartjuk szükségesnek. A törvényjavaslat nem t eremt egyértelmű helyzetet abban a kérdésben, hogy a jogsértő megnyilvánulással szemben bárki vagy csak az érintett társadalmi csoporthoz tartozó személy indíthat keresetet. Amennyiben ez utóbbi helyzet áll fenn, úgy az érintett személynek igazolnia kellen e, hogy az adott, megsértett társadalmi csoporthoz tartozik, az adott társadalmi csoporthoz tartozása alapján érzi sérelmesnek a jogsértőnek tartott megnyilvánulást. Ennek igazolása - vegyük például a homoszexualitást - súlyosan méltánytalan helyzetet tere mthet a bírósági eljárásban, esetleg vissza is tartja az egyéneket attól, hogy keresetindítási jogukkal éljenek. A Magyar Demokrata Fórum részéről jobb megoldásnak tartanánk, ha kizárólag az adott társadalmi csoport érdekképviseletét ellátó, illetőleg jogv édő szervezeteknek lenne ilyen keresetindítási joguk, ezzel együtt kiszűrhető lenne az alaptalanul előterjesztett kérelmek nagy
