Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
577 ratio, és a büntetőjogi szankció feladata a jog i és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek.” Véleményem szerint a következtetés világos, természetesen nemcsak ebből a két mondatból, hanem az Alkotmánybíróság egyébként következetes gyakorlatából követ kezően: alkotmánymódosítás hiányában a büntetőjog nem, de más jogágak szolgálhatnak eszközül a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb védelemben. Alkotmányt módosítani persze csak nagyon gondos előkészítést követően, nagyon indokolt esetben szabad. Az előttünk álló feladatok közül szerintem most maradnak a büntetőjogon kívüli eszközök, így elsősorban a polgári törvénykönyv. A Szabad Demokraták Szövetsége gyakran szólal meg a gyűlöletbeszéd tárgykörében, mert fontos kérdésnek tartjuk, hogy ne váljon mindennapossá és megszokottá a közbeszédben a gyalázkodás és a gyűlöletkeltés. Korábban is elmondtuk, hogy a büntető törvénykönyv módosítását nem tartjuk megfelelő eszköznek, a sértettek jogainak kiszélesítését azonban igen. Az SZDSZ tartja magát ahhoz a korábbi állásp ontjához, hogy nemcsak beszélni, de butaságot, gorombaságot beszélni is alkotmányos jog, és természetesen maradjon is az. Már csak azért is, mert nem szeretnénk, ha bárki eldöntené, hogy mit szabad mondani és mit nem. Erre senkinek nincs felhatalmazása. Ny ilvánvalóan itt is meg kell húzni egy határt, ez a határ pedig az uszítás. A tettlegességre való felbujtás korábban is büntetőjogi kategória volt, amit fenn kell tartani; ebben a kérdésben egyébként úgy gondolom, a parlamenti pártok között alapvetően nincs vita. Persze a közbeszéd normalizálásához az is kell, hogy legalább itt a parlamentben ne hangozzanak el olyan kijelentések, amelyek iskolapéldái lehetnek a gyalázkodásnak. Weisz nénizéssel nyilván könnyű bekerülni a médiába, de talán nem kellene minden e lvet és értéket alárendelni ennek az egyébként valóban nemes célnak. A most tárgyalt törvényjavaslat azt szolgálja, hogy a bíróságoknak ne kelljen napokig tartó jelentéstani vitákat folytatniuk arról, hogy sérte egy magyar, roma vagy meleg embert, ha vala ki azt mondja, hogy mocskos magyarok, romák, melegek s a többi, mert természetes, hogy sérti, és ezért jogában áll elégtételt venni. Azt gondoljuk, ez akkor is igaz, ha a gyalázkodás nem a személyüket, hanem azt a közösséget érinti, amelyhez tartoznak. Nem lehet 10 millió magyar vagy 8 ezer Magyarországon élő szlovén a felperes. A gyűlöletkeltés, a gyalázkodás mindig az egyes embereket érinti, még akkor is, ha a kijelentés a közösségről szól. A Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatot egyébként - az t gondolom, az elmondottakból ez világosan következik - támogatja, és én ezt a támogatást az alkotmányügyi bizottság ülésén már megelőlegeztem. Mi is alaposan végiggondoltuk a törvényjavaslat elemeit, végiggondoltuk azokat a kritikai észrevételeket, amelye k itt nyilván újra el fognak hangozni, és osztunk bizonyos aggályokat. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslaton érdemes változtatni, érdemes javítani, ezért röviden megemlítem - bár tudom, hogy ez elsősorban majd a részletes vita tárgya kell legyen - azt a három módosítást, amelyet benyújtottunk, illetve benyújtunk, ha a kollégáim ezt most mindjárt megteszik. Talán az általános vitában is érdemes megemlíteni, hogy a módosításunk alapvetően három témakör köré csoportosítható. Az egyik: a javaslatot szeretnénk kiegészíteni azzal, hogy a “nagy nyilvánosság előtt tett megnyilvánulás” legyen benne a törvényjavaslatban, a másik, hogy “az emberi méltóságot sértő megnyilvánulás” kerüljön bele a törvényjavaslatba. Úgy gondoljuk, mindké t elem olyan, amely - figyelembe véve a vitában elhangzottakat - indokolt lehet, másrészt végiggondolva mindent, azt hiszem, ez helyes is. A harmadik javaslat ebben a tekintetben pedig az 1. § (3) bekezdésének elhagyására irányul. Véleményünk szerint az al apvető jogok korlátozására irányadó, az Alkotmánybíróság által következetesen alkalmazott szükségességiarányossági tesztnek azt a követelményét elégíti ki ez a lépés, amely szerint a jogalkotó köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb korlátozást választani. Indokolt, hogy a perlési jogot csak a nagy nyilvánosság előtt tett és az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások esetében biztosítsa a törvény. A társadalmi szervezetek vagy alapítványok perlési jogosultságának megteremtése a perbeli önrendel kezési jog
