Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter:
505 Hölgyeim és Uraim! Nekem meggyőződésem, hogy ami bajt most magunknak főzünk, az nagyon keserű ételül szolgál nemsokára mindnyájunk számára. Még egy dologra szeretném a figyelmet felhívni. Most nem a gazdasági bűnökről, hibákról, eltolásokról és szerencsétlenségekről akarok szólni, hanem az elmúlt évtizedek szellemi arculatáról. Szeretném felhívni mindnyájuk figyelmét, hogy valamikor az a negyven évig tartó szocializmus itt, nálunk nem tett mást, mint nemzeti önérzetünket rongálta, történelmünket hamisította, fájdalmakat okozott minden érzékeny embernek. Szabad legyen nagy nyomatékkal hozzátennem, sajnos erre az érzékenységre a magyar médiavilágban most sincsenek mindig tekintettel, az elmúlt 17 évben sem. Nagyon lényeges dolog ez, mert provokálja azokat az őrületeket, amelyek reakcióként megjelennek. Provokálja azokat az extrém társaságokat, amelyek megint nem az ország érdekében tüntetnek, tombolnak és rombolnak. (Az el nök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mindehhez, uraim, rend kell és rendfenntartó szervezet. Én azt hiszem, azért e témakörben ideje volna észhez térnünk. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyett es úr, köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter úr jelezte, hogy szólni kíván. Miniszter úr, öné a szó ötperces időkeretben. DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti min iszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy mindazzal, amit a frakcióvezetőhelyettes úr mondott, lényegében egyetértek. Úgy gondolom, hogy a politika nagyon fontos d olog, a politikai értékek csatája nagyon fontos dolog, de semmiféleképpen nem szabad ennek élethalál harccá válnia. Bizonyos aggasztó jeleket látok a tekintetben, hogy mindazok a dolgok, amelyek normális politikai mechanizmusokkal és folyamatokkal nem old hatók meg, politikai köntösbe öltöztetett illegitim eszközökkel vívják a maguk harcait. Éppen azért, mert a kiindulópontom ez, a rendészethez, a rendhez is akként közelítek, hogy mindezeket a problémákat, nehézségeket pusztán rendőrségi úton, rendészeti es zközökkel megoldani nem lehet. Sajnálatos módon az elmúlt évek során a rendőrséget sok olyan támadás érte, amely egyfajta bizonytalanságot idézett elő soraikban. Nem gondolnám, hogy ez morális válság lenne, nem gondolnám, hogy a rendőri szakmában a közrend , a közbiztonság értékében vetett elbizonytalanodás lenne. De ők is ennek az országnak a lakosai akkor, amikor szolgálatuk letétele után hazatérnek. Annak az erőszaknak, amely így, úgy, amúgy megnyilvánul az utcán, nagyon sok elágazása van. Valamennyien ta lálkozhatunk azzal, én személy szerint is találkozom a hétköznapi erőszaknak és terrornak azzal a formájával, amely ma már az iskolákban és a közértben is ott van a szemünk előtt. Az a rendőr, aki szolgálatát teljesíti, ugyanilyen iskolába járatja gyermeké t, ugyanilyen üzletben vásárolja meg az élelmiszert, ő is ki van téve nemcsak annak a kihívásnak, nemcsak annak a nyomásnak, amelyet egyegy rendőri akció kivitelezése kíván meg tőle, hanem attól a mindennapi élettől, amelytől természetszerűen nem tudja ma gát elvonatkoztatni. Én határozottan arra törekszem, hogy a rendőrség köreiben ilyenfajta bizonytalanságot ne engedjen meg. Számos jelentés, számos beszámoló látott napvilágot az elmúlt idők során, amely a rendőröket így, úgy, amúgy értékelte, ezeknek vann ak helytálló és nem helytálló megállapításai. Mindig tartózkodtam attól, és minden erőmmel azon voltam, hogy a túlzó általánosítások ne váljanak meghatározóvá. Ugyanakkor arra is nagy szükség van, hogy a rendőrségben az egészséges önkritika szelleme elveté sre kerüljön, mert gyakran lehet találkozni azzal a nemkívánatos jelenséggel, hogy a rendőrök azokat az intézkedéseket, amelyeket tesznek, vitán felül állónak és mindenekfelett helyesnek tartják. A demokráciának számos alapintézménye van, egyebek mellett a zok, amelyek a rendet és a közbiztonságot védik. Ahogy mindenki, aki demokratának vallja magát, a maga világnézetében, a
