Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
497 tisztességes, jogkövető állampolgároknak sokkalsokkal hatékonyabb jogvédelmet biztosítsanak. Ami ma van a falvakb an, az éppen nagyon aktuális. A terménylopástól kezdve a kiszolgáltatott, tanyákon élő emberek mindennapi nehézségein kellene enyhíteni, nem pedig azon gondolkodni, hogyan lehet a bűnözők jogait és körülményeit hasznosabban tölteni. És akkor már időm nem m arad arra, hogy milyen rend van egy olyan országban, miniszterelnök úr, ahol kétféle Btk. van és kétféle büntetőeljárás. Más büntető törvénykönyv és büntetőeljárás vonatkozik a tüntetések területére, mint egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelz i az idő leteltét.) azokra az emberekre, akik nem tüntetésen követnek el szabálysértéseket meg bűncselekményeket. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes asszony, köszönöm szépen. Kérdezem a miniszte relnök urat, hogy kíváne a viszontválasz lehetőségével élni. (Gyurcsány Ferenc bólint.) Igen. Miniszterelnök úr, öné a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Érteni vélem a Dávid Ibolya elnök asszony, mostani szerepében: frakcióvezetőhelyettes által elmondottak mögött meghúzódó politikai szándékot. De ahhoz az igényességhez, amit önben sokan becsülnek, őszintén szólva, szerintem ez nem illik. Ez egy szokásos publicisztikai fordulat, hogy a két nagy párt vezető je egymással foglalkozik. De hát sajnálom: nem igaz. Ön természetesen ezt szeretné láttatni, hiszen úgy gondolja, hogy saját pártjának támogatottságát úgy lehet növelni, hogy azt mondjuk, hogy van itt ez a két nagy párt, akik nem bírnak egymással, ráadásul a két vezetőjük, akik egymásnál is rosszabbak, és bezzeg itt vagyunk mi, a tiszták, a szépek, akik látjuk ezt a problémát. Ez szerintem, hogy mondjam, pártstratégiai célnak nem rossz. (Derültség.) Ahogy látom, ezt sokan észre is veszik. De ennél érdemes e gy picikével messzebb nézni. Elnök asszony, ne haragudjon már rám, hogy ezt mondom, magunk között szólva a hátam közepére nem kívánom azt, hogy az ellenzékkel vagy az ellenzék vezetőjével foglalkozzam. Két héttel ezelőtt, amikor a következő egy év kormányz ati programjáról egy más szerkezetben beszéltem, őszintén szólva azért, hogy jobban értsék az emberek, egy szót nem említettem róla. A múlt héten meg nem szólaltam ebben a kérdésben. Van egy fontos ügy. Ha azt mondja valaki Magyarország egészének, hogy lop , azt szeretném, ha ilyenkor ön, amikor föláll, azt m ondaná, hogy a miniszterelnökkel százból kilencvenkilencszer vitatkozom, azért, mert mi, modern konzervatívok mást és mást gondolunk erről vagy arról. De például abban a dolog ban, hogy bár vívhat bárki bárkivel elkeseredett politikai küzdelmet, de ez nem jogosítja fel arra, hogy azt mondja: Magyarországon az uniós pénzek többségét ellopják, mert ezzel sért engem is, a Tamásiban lakó pályázó barátaimat, ismerőseimet, az én válas ztókerületem összes polgármesterét - ebben egyetértek vele, mert ilyet nem mondunk. Nem foglalkozom én a szóban forgó úrral! A szóban forgó állítással foglalkozom. A szóban forgó úr nem ér meg egy mondatot ebben az értelemben, a szóban forgó állítás viszon t nemcsak hogy egy mondatot megér, hanem egy nagyon világos elutasítást. Nem lehet letolvajbandázni az országot! (Taps a kormánypártok soraiban.) Azt meg a legőszintébben sajnálom, elnök asszony, hogyha ezekben az egyszerű panelekben próbálunk meg eligazod ni és megpróbálni elrendezni az ország dolgát. Szó nincs erről, kérem szépen, szó nincs erről! Kormány és személy szerint ember ahhoz még csak megközelítő mennyiségű sértést, bántást sem kapott, mint mi és én személy szerint. Nem szoktam fölvenni a kesztyű t. Hogyha rólam beszélnek, azt legföljebb egy legyintéssel elintézem, de ebben az ügyben nem rólam beszéltek. Több tízezer magyar emberről beszéltek, és ha ön nem védi meg, elnök asszony, fájdalom, nekem meg kellett tenni. Ha ön megtette volna, ha nagyon s okan megtették volna ebben az országban - merthogy mostanság lassan már semmin nem csodálkozunk, már lassan bármit lehet mondani ebben
