Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - SZABÓ LAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
495 Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Felszólalásra következik Szabó Lajos frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezetőhelyettes úr! SZABÓ LAJOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök as szony. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon mindenkinek megvan a maga helyén a maga problémája, de azt hiszem, hogy mind mi itt a parlamentben, mind a választópolgárok a parlamenten kívül ezeket a problémákat sokkal könnyebben tudnák átélni, ha néha azt is láthatnák, hogy a parlament nemcsak a széthúzás háza, hanem az összefogás, ne adj’ isten, néha még az egyetértés háza is tud lenni. A miniszterelnök úr beszédében néhány olyan elem megemlítésre került, amiben, úgy gondolom, tudnánk egy nyelven beszélni, t udnánk egyetérteni, és amelyeknek a megvalósításáért tudnánk együtt dolgozni. Úgy érzem, hogy közmegegyezést lehet kialakítani mindannyiunk érdekében a táppénzek, a pártfinanszírozás kérdéseiben, hogy a legkisebb gyanú árnyéka se vetődhessen ránk az elköve tkezendő időszakban. Ugyanúgy közmegegyezést lehet és kell kialakítani az EUpénzek felhasználásának érdekében, és ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat el kell fogadni, hiszen mindannyiunk érdeke az, hogy ezek a pénzek megfelelő módon hasznosuljanak, az, aki dönt róla, úgy tudjon dönteni, hogy nem érheti vád, aki felhasználja, az tudja azt, hogy úgy tudja felhasználni, hogy az ott, annak a közösségnek a hasznára megy, és nincs az a veszély, hogy utána majd mindannyiunk pénzéből az Európai Uniónak ezt vissza kell fizetni, és nem fogjuk egymást vádolgatni. Azt hiszem, nagyon szükséges lenne az is, hogy a gazdaság területén is rend legyen, és véget tudjunk vetni annak a ma a köztudatban bent levő megítélésnek, hogy a nagy halak mindent megúsznak, a kis ha lak meg mindenen fennakadnak, értelmetlen ez az egész dolog, amit csinálunk, hiszen semmire nem vezet, mindig csak a kisember issza meg a levét. A gazdaságban ma többékevésbé világosak, kiszámíthatóak a viszonyok, a játéktér, amin játszani kell, mégsem fo lyik fair játék. Én a magam részéről úgy gondolom, és frakciónk is úgy gondolja, hogy a gazdaság területén is a rendteremtésre szükség van, annak is a szürke és a fekete zónájában, amellyel mindennapi életünk során mindannyiunk érintkezik, és csak nagyon k evesek a haszonélvezői, de kárvallottja, talán nyugodtan lehet mondani, az egész ország. Miniszterelnök úr beszélt számokról is, én csak kettőre erősítenék rá. Az egyik az, amelyik azt mondja, hogy ma Magyarországon még a középeurópai országokhoz viszonyí tva is magas a feketegazdaság részaránya, elérheti a 18 százalékot is, és ha ezt számokban megnézzük, azt látjuk, hogy ez nagyjából 1300 milliárd forint. Ennyit lehetne költeni a munkáltatókat terhelő járulékok csökkenésére, ha ez befolyna, de azért, hogy érzékeltessük ezt a számot, ez körülbelül annyi, mint a nyugdíjasok jövedelme ma Magyarországon. Számunkra nem kétséges, hogy a feketegazdaságnak két szereplője van a gazdasági életben. Az egyik, aki kényszerít feketemunkavállalásra, a másik, aki rákénysz erül arra, hogy feketén munkát vállaljon. Nem kétséges számunkra, hogy melyikkel milyen módon kell elbánni. A feketemunkára kényszerítetteknek türelmet, a feketemunkára kényszerítővel szemben pedig zéró toleranciát kell hirdetnünk. Volt egy időszak, amikor megadtuk a lehetőségét annak, hogy aki az önrevízióval élni akart, élni tudjon. Látszott, hogy ennek a miniszterelnök úr által is említett módon mekkora hatása volt, hányan mondták azt, hogy ezt a pénzt befizetik. Olyan viszonyokat kell teremteni az elköv etkezendő időszakban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy ne érje meg a feketegazdaságban lenni, ne azok menjenek tönkre, akik betartják a szabályokat, és azok boldoguljanak, akik nem tartják be a szabályokat. Rajtunk ez nem f og múlni. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
