Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Reformámokfutás csecsemőáldozatokkal?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
50 gyermekintenzívellátáshoz önálló területi ellá tási kötelezettségnek kell kötődnie. Sajnos úgy tűnik, a Gyurcsánykormány nem képes a magyar gyermekellátás tudatos építésére, gyors és hatékony intézkedések nélkül pedig katasztrófahelyzet fog kialakulni. Kérdezem miniszter asszonytól, hogyan lehetséges, hogy önök az újszülöttek életminőségének javítását, a koraszülések számának csökkenését ígérték, de éppen ennek ellenkezőjét teszik. Felelősnek érzie magát és kormányát a csecsemőhalálozási adatok emelkedése miatt? Mit kívánnak tenni a koraszülött csecse mők érdekében? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Horváth Ágnes miniszter asszonynak. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Egy zsidó mondás szerint, aki egy embert megment, egy világot ment meg. Ennek fordítottjaként egy embert elveszíteni annyit jelent, hogy egy világot veszítünk el. Különösen igaz ez a gyermekekre, akiknek az elve sztése egyben lehetőségek örök elvesztését is jelenti, amelyeknek soha többé nem lesz módjuk valóra válni. Úgy gondolom, hogy ez az a megközelítés, amellyel szemlélve kellő súlyán tudjuk tekinteni a csecsemőhalandóság mértékét. Mindent el kell követnünk an nak érdekében, hogy a csecsemőhalandóság csökkenjen Magyarországon, hiszen még jelenleg is meghaladja az Unió átlagát. '80ban 2,32 százalék volt, a rendszerváltáskor 1,48 százalék, 2000ben, a Fideszkormány idején 0,92 százalék és mára 0,52 százalékra cs ökkent a csecsemőhalandóság, de sajnos még mindig elmaradunk az Unió értékétől. Mindennek alapvetően az az oka, hogy elérhettük ezt a csökkenést, hogy sikerült kialakítani a szülészetek, csecsemő, gyermekgondozó osztályok olyan országos hálózatát, illetve a védőnői hálózatot, amely megfelelő ellátást nyújt. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról, hogy a hetvenes évek elején a Ratkókorszak gyermekeinek szülőképes korba érése kapcsán nagyon nagy, sokkal magasabb volt a születésszám, a mai százezer körüli sz ületésszám bizony nem indokolja ugyanannak a szerkezetnek a fenntartását. Csak tájékoztatnám a képviselő asszonyt, hogy 20052006ban 97 darab szülészeti osztályon zajlottak szülések. Ezek közül osztályonként évi átlagban 600 alatti újszülött született 35 darab kórházban, 19ben napi egy újszülött sem született. Nem volt tehát biztonságos az ellátás. (16.30) További problémát jelentett, hogy ezeken az osztályokon nem elég, hogy ilyen kevés újszülött született, de vállalták a komp likált szüléseket is, ami szintén hozzájárult a statisztikánk romlásához. Ez volt az a helyzet, amit orvosolni kellett. Ma elegendő szülőágy van ahhoz, hogy mindenkinek biztonságosan legyen helye. Budapesten 40 körüli szülőágyra napi másfél szülés jut. A m egszüntetésre került szülészetek között olyan osztályok voltak, ahol nem volt biztosítható az anya és a gyermek komplex ellátása. Komplex ellátásról beszélek, amit a kolléganőmnek nem kell magyaráznom, hogy ez egy szülésnél nemcsak a szülészetet jelenti, h anem az ott lévő traumatológiát, a sebészetet és bármely más osztályt, amire szükség lehet akár az anya, akár az újszülött ellátásához. Az átszervezésnek tehát az volt a lényege, hogy multidiszciplináris központok jöjjenek létre. A képviselő asszonytól azt kérném tisztelettel, hogy ugyanannyi és ugyanolyan kritikával illesse ezen kormány, mint bármely más kormány tevékenységét. Azt gondolom, vannak olyan statisztikai adatok, amelyekkel sem orvos, sem senki nem dobálózhat könnyelműen. Engedje meg, hogy idézz ek önnek Ugocsai Gyula A császármetszés című könyvéből, ami nem olyan régen jelent meg. (Felmutatja.) A 118. oldalán a ’99es és a 2000es szülészeti eseményeket hasonlítja össze. Azért idézem itt, az Országgyűlésben, mert arra vagyok büszke, hogy 2001ben senki nem állt fel ezeknek az adatoknak a láttán, hanem értelmezte az adatokat. Hiszen például ’99ről 2000re a perinatális
