Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BORSOS JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter:
453 BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A miniszter asszony azt mondta, hogy itt szemenszedett hazugságok is elhangzanak. Minek lehet íté lni azt, amikor a kormányzat folyamatosan arra hivatkozik, szép uniós csomagolásba helyezve a szubszidiaritás elvét, hogy ott helyben, minél közelebb, ott döntsék el, hogy mire van szükség? Ebben az esetben az önkormányzatok helyett egy állami pályáztatás keretében majd az állam fogja eldönteni, hogy adott szolgáltatásra ott helyben szükség vane. És az önkormányzatoknak előírja a kötelező feladatot. Most abba ne menjünk bele, hogy az önkormányzatoknak egyébként a finanszírozása milyen, hogyan szűkültek, és mindig alkuként van felajánlva, hogy inkább egy kicsit engedünk a kötelező feladatokból, de ne kérjetek olyan sok pénzt hozzá; ahelyett, hogy azt mondaná a kormányzat, hogy olyan szabályozást hozunk - ez nyilván összefügg a finanszírozási szabályok megvál toztatásával , hogy körülírjuk azokat a feladatköröket, amelyeket egyébként el kell látni, és bízzuk rá az önkormányzatra, hogy melyiket kívánja megszervezni, és melyikre talál ott, helyben szükségletet. Hát a támogató szolgálat, ha valami, akkor az szüks égletre jött létre, hiszen óraperc alapján számolnak el. Tehát a szükséglettel elszámolnak. Ez nem egy átlagnormatíva alapján finanszírozott szolgáltatás, hanem ott bizony le kell írni, hogy mikor, mit csináltak, kihez mentek ki, mennyit. Megvan a szükség let, és a szükségletre megteremtődött a válasz. És ahelyett egyébként, hogy azzal foglalkozna a kormányzat, hogy mondjuk, a támogató szolgálatoknál megnézné, hogy ha valahol nagy területen kell ellátni, az bizony egy kicsit drágább, mint ha csak egy utcába n találunk húszezer lakost, mondjuk, egy hosszú utcában vagy egy körúton Budapesten. Tehát ezeket kellene inkább megnézni, nem állami hatáskörbe vonni. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Bernáth Ildikóé a szó. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tis ztelt Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Béki Gabriella képviselő asszony a kötelező feladatok és a pályázati rendszer közötti különbséget próbálta meg érzékeltetni. Ezzel kapcsolatban az a helyzet, tisztelt képviselő asszony és miniszter asszony, hogy add ig, amíg az önkormányzatnak kötelező feladat egy feladat ellátása, az egyúttal azt is jelenti, hogy az állami költségvetésből normatív hozzájárulással kell valamilyen arányban, mértékben e feladat ellátásához hozzájárulni. Ha egy feladat nem kötelező, hane m ezt majd ezentúl pályázat útján látja el valaki, akkor a pályázattal történő feladatellátáshoz értelemszerűen, az eddigi gyakorlatnak megfelelően saját pénzügyi forrás is szükségeltetik. Igaz? Na most, ha ezt a támogató szolgálatot ellátó feladatot jelle mzően civil szervezetekkel oldotta meg az önkormányzat, akkor joggal merül fel az a kérdés, hogy ezek a civil szervezetek hogyan tesznek szert olyan pénzügyi forrásra, hogy sikerrel tudjanak pályázni e szolgálat ellátására. Ezen túlmenően pedig tájékoztato m a miniszter asszonyt és az államtitkár urat arról, hogy a bizottsági ülésen elhangzott a tárca képviselőjének a szájából - ezt Vojnik Mária képviselő asszony is igazolni tudja , hogy azért szükséges ennek a jelenleg működő rendszernek a megszüntetése, m ert túlszolgáltatás van. Na kérem, ez az, amikor ilyenkor az ellenzéki képviselő joggal gyanakszik, hogy ismételten forráskivonást akarnak csinálni, mert mi az, hogy túlszolgáltatás van, amikor jogos igényt elégítenek ki. ELNÖK (Harrach Péter) : A miniszter asszonyé a szó. DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter : Köszönöm szépen. A finanszírozással kapcsolatban, egyrészt a túlszolgáltatással kapcsolatos aggályról részben Bernáth képviselő asszony, részben Korózs Lajos képviselő úr, elnök úr besz élt, de
