Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DÉR ZSUZSANNA (MSZP):
442 hatékonyan, és nem majd, évek múlva a jövőben, hanem itt és most lehet segíteni, akkor tettünk egy értelmes lépést a gondozási szükséglet tényleges felmérése irányába. Erről szól a történet. Még egyszer h angsúlyozom, arról kellene vitatkoznunk, hogy a megoldás módja, hogyanja mennyit csiszolható, hogy kevéssé legyen bürokratikus, hogy életszerű legyen, hogy azt a célt, amiben egyébként azt remélem, hogy időnként, még ha ezt ellenzéki képviselőtársak nem is szívesen mondják ki, de legalább a cél tételezése szintjén egyetértés van, ezt el tudjuk érni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Vojnik Mária kap szót. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Kedves Képviselőtársaim! Ma Magyarországon 40 ezer ember részesül házi segítségnyújtásban, és nagyjából 50 ezer honfitársunk van szociális otthonban, akiknek több mint kétharmada úgy került a szociális otthonba, hogy előzőleg senki sem nyújtott nekik, l ehetőségük sem volt nappali segítségnyújtásra. Vagyis mindaz, amiről néhány képviselőtársam beszélt, hogy az idős embereket, ha csak lehet, nem kell, nem szabad kivenni a megszokott környezetükből, mert nem szabad eltépni a gyökereket, amiben éltek eddig - mondta Lanczendorfer képviselőtársam nagyon helyesen , akkor mégiscsak az a legfontosabb, hogy azt, ott és akkor segítsünk, amire az idős ember rászorul. Vagyis akinek abban kell segíteni - ebben lényeges különbség van az egészségügyi ellátórendszer és a szociális ellátás között , mert az idős ember nem szükségszerűen betegsége miatt szorul ellátásra, van, hogy abban kell neki segíteni, hogy bevásároljanak, hogy kiváltsák a gyógyszerét, van, hogy segíteni kell neki megfürdeni, vagy segíteni abban, hogy m agát otthon ellássa, és ameddig lehet, segíteni kell az autonómiáját megőrizni, mert ez a méltóságához való legfontosabb segítség. Vagyis én úgy gondolom, akkor segítünk, ha megadjuk azt a lehetőséget, hogy ahol étkeztetési támogatá sra szorul, ott az legyen az alapkötelesség, ahol otthonában segítségnyújtással valaki el tud élni, az kapja meg azt az otthoni támogatást, ahol a támogató szolgálat lehetősége kiegészíti a jelzőrendszeres szociális szolgáltatást, ott ezt kapja meg, ahol á tmenetileg szorul állandó segítségre, ott ezt kapja meg, és csak akkor kerüljön szociális otthonba, kívül a saját otthonától, amikor az otthoni segítségnyújtás minden lehetősége már kimerült. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) EL NÖK (Harrach Péter) : Dér Zsuzsanna a következő felszólaló. DÉR ZSUZSANNA (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon szomorú vagyok, amikor ezt a vitát hallgatom. Azért vagyok szomorú, mert mintha sokan meg sem hallották volna Török Zsolt képviselőtársam hozzászólását, vagy meg sem hallották volna Lévai Katalin hozzászólását, vagy éppen a tárca képviselőjének érvelését. Már a bizottsági ülésen is, amikor ezt a témát tárgyaltuk, az előterjesztő szakállamtitkár asszony elmondta, hogy i genis nem forráskivonásra kerül sor, hanem éppen pluszfinanszírozást szeretne a kormányzat, éppen a szociális érzékenysége okán, és éppen azért, hogy differenciált, a szükségleteknek és a rászorultságnak megfelelő ellátást tudjon biztosítani, ott és akkor, ahol és amikor erre szükség van. (14.10) Azért vagyok szomorú, mert úgy gondolom, hogy azon korosztály minden tagjának, aki itt ül a teremben, vannak szülei vagy nagyszülei - vagy voltak , és tudniuk kell, hogy ezek az emberek az idősödés során milyen go ndokkal szembesülnek. Én nagyon nagyra becsülöm Iván professzor urat, nagyon nagy tisztelője vagyok, éppen azért, mert a vele történt beszélgetések során is felmerültek az
