Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
426 Több mint tíz évvel ezelőtt írtam, engedjék meg, hogy felolvassam: “Az ár- és költségrobbanás miatt a nemzeti gazdaságok terhei olyan mértékben emelkednek, hogy restrikciós egészségügyi és szociálpolit ikai intézkedésekre kerül sor, amely a népesség és az időskorúak elégedettségét rontja, bizalmi biztonságát labilissá teszi, stresszszintjét fokozza, morbiditását és mortalitását növeli izolálódással, magányossá válással, pszichés problémákkal.” Szükség v an egy rendszerszemléletű, korszerű irányba mutató, nem pepecselő, nem helyi egykét maszatolással megoldást kínáló, felszínes javaslatra, hanem alapja legyen mindaz, amit teszünk és javasolunk egy olyan új törvény megfogalmazásához, kialakításához, amelyr e viszont idő kell, amelyre szakemberek kellenek, amelyre, ha kell, ötpárti egyezség kell, ha kell, az ötpárti egyezségen belül a szakértői vélemények kicserélése. (12.50) Nem meghallgatása, mert eddig számtalan esetben tapasztaltuk, hogy meghallgatjuk egy mást, aztán nem lesz belőle semmi, hanem egy olyan - nem konszenzusnak nevezem ezt - gondolkodásmódot és magatartásformát kell bevezetnünk, amelyben együttesen értékesítjük azokat a tudásokat, azokat a tapasztalatokat, amelyek az idősödő embereknek, a rász orult embereknek és így tovább, a boldogulását szolgálhatják. Nem forintokban lehet ezeket mérni, bár a forintokra szükség van. Nyilvánvalóan egy költségvetés nem tehet mást, mint az alapvető, fontos, meghatározó kiadásokat és bevételeket veszi számba. De az idősödés és az időskor rázuhan, rászakad a civilizatórikus rendszerekre, az a 30 százaléknyi idősödő, időskorú és nyugdíjas ember, az a 20 százalék 60 éven felüli és a növekvő idősödési trend mellett sajnálatos módon elmaradó pótlás, a fogyatkozásunk me gszabják a jövőt, és megszabják azt is, hogy mi a cél, mi a feladat, és mi a konkrét feladathoz kialakítandó olyan program, amelyben nem ezeket a maszatolásokat csináljuk. Lehet ezt átmenetileg használni, teljesen hasonló lesz ahhoz, amit a nyugdíjtörvény módosításával csinálunk, de ez nem alkalmas arra, hogy átfogja a magyar szociális valóságnak a korrekcióitól kezdve, a megelőzésen keresztül a megoldás felé, ha kell, soksok éven keresztüli együttműködési tárgyalásokat, gondolkodást. Erre kérem ké pviselőtársaimat, ezt gondolják át, mert ebben minden benne van, csak egy hiányzik: az idősödés megfelelő ismerete tudásban és tapasztalatban egyaránt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, KDNP. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány megszorító intézkedései és leépítései elérték a szociális szférát is, azonban én most a törvénymódosítás konkrét kérdései előtt szeretné k néhány gondolatot talán általános társadalmi kérdésekről szólni. Amikor élő és erős közösségekre épült a társadalom, akkor ápoló és gondozó funkciója volt ezeknek a közösségeknek. Amikor a közösségek leépültek, gondoljunk a nagy családokra, akkor ez a fu nkció intézményesült, és átkerült például a bentlakásos intézményekhez. Az a nagy család nemcsak gazdasági egység volt, hanem működött mint nevelési funkciót betöltő közösség, mint gondozó, ápoló közösség is. Nem szeretnék romantikázni, de képzeljék el azt az idős embert, aki otthon, a családjában megöregedve úgy tudta a napjait élni, hogy a megszokott környezetében maradt, kiült arra a 2030 éve használt padra, és tudta nézni a kedvenc körtefájának termését. Valahogy egészen más, mint amikor bekerül - én l áttam olyan szociális intézményt néhány évvel ezelőtt, ahol 810 vaságy volt egy nagy teremben. Nem mondom, hogy ez általános, de volt ilyen. Szóval, az intézményesülés egy picit az elmagányosodás irányába mozdult el. Ma elsősorban a magányos emberek vágyó dnak a bentlakásos intézménybe, akár megözvegyülés, akár más ok miatt. Tehát kimondhatjuk azt, hogy nagy igény van a bentlakásos intézményre, még akkor is, hogyha van jobb megoldás. Ez a jobb megoldás pedig az otthonápolás és a házi gondozás
