Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Mandur László):
401 művelési engedélyt kapja - most 30 százalékkal meg fog emelkedni a bányajáradék költsége , akkor igenis 1 százalékot vagy 2 száz alékot egy elkülönített alapba kell befizetnie vagy beraknia, másrészt amennyiben ő nem tudja a tájrehabilitációt végrehajtani, akkor adott esetben ezt a forrást úgy kell tekinteni, hogy kimondottan annak a területnek a tájrehabilitációjára kell fordítani. A bizottság szorgalmazta annak idején, hogy tárjuk fel, hogy Magyarországon hány ilyen tájseb alakult ki - egyébként több ezer , amelyekben a környezetvédelmi tárca részéről semmilyen lépés az égadta világon nem történt. Sőt mi több, vannak olyan terület ek, ahol a további nem oda való és nem bányászatból adódó veszélyes hulladékok is tárolásra vagy adott esetben lerakásra kerültek, és ezeknek sem fogható meg a rendezési formája. Én is szeretném mindenképpen javasolni, és ebben is partnerek vagyunk Fónagy Jánossal együtt, hogy tényleg a parlamenti pártok közösen határozzanak meg egy olyan tájrendezési, tájrehabilitációs költségformát, amiben egyet tudunk érteni, és akkor adott esetben tényleg az engedélyt kapó számára kötelezővé tenni, nem úgy, hogy bejön e gy nagy kalapba, abból szétosztani, és nem arra fog jutni vissza, amire annak valóban szolgálnia kell. Azt hiszem, ebben maximálisan egyetértünk. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Podolák G yörgy, az MSZP képviselője. Parancsoljon! PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, hogy ez a vita is az a szakmai vita, amikor az ellenzék és a kormánypárt szinte ugyanabban a hangnemben és ugyanabban a megközelítésben tá rgyal egy törvényt, amikor alapvetően a szakmai oldal dominál, és jó volt hallani azt, hogy szinte azonosan mondunk véleményt ugyanarról a kérdésről. Ezzel együtt tisztelettel ajánlom figyelmébe képviselőtársaimnak, hogy biztos, hogy valamit tenni kell a b ányajáradékkal kapcsolatosan. A nehézségi fokozat az, hogy tegyük érdekeltté azokat a vállalkozásokat, akik Magyarországra jönnek, dollár százmilliókat fordítanak arra, hogy kutassanak, fúrjanak. Ne kerüljenek olyan helyzetbe - és ezek a világban “kisköze pes” vállalatoknak tekinthetők, Magyarországon nagyobbaknak , hogy olyan kondíciókat és olyan hendikepeket kapnak, akkor nem éri meg nekik a kutatás, tehát nem teremtődik meg az a feltétel, ami alapján a kutatásokat elindítsák. Tehát mindenféleképpen el k ell mozdulunk a bányajáradékban, az nem kérdéses, hogy fölfelé; a kérdés a mérték és az, hogy milyen kondíciókkal és milyen feltételekkel tudjuk ezeket körberakni. Én úgy gondolom, hogy ebben meg fogunk tudni egyezni, közösen ki tudjuk alakítani az álláspo ntot. Én is újfent megerősítem azt, amit Katona Kálmán is kért, hogy egy héttel akár a módosító javaslatok beadásának a határidejét is tisztelettel kérjük elnök úrtól, tolja arrébb, hogy megalapozottabb véleményekkel rendelkezzünk. Ezt tartom az egyik fő k érdésnek, ami a vita során fölmerült, és a tájrendezéssel kapcsolatos kérdéssort, valamint a bázisának a megteremtése, forrásoldalának a rendezése lenne fontos. Tehát ha ebben a két kérdésben közös álláspontra tud jutni a két oldal, én úgy gondolom, hogy t iszta pályája van ennek a törvénynek, akár ötpárti támogatással is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (11.00) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A monitoron egy felszólalási igényt látok Szanyi Tibor képviselő úr részéről, aki a helyszínen jelentkezett. Mielőtt megadnám neki a szót, bejelentem, vettem a két kérést, miszerint az általános vita lezárása ne történjék meg. Erre azt tudom önöknek mondani, hogy az eddig kialakult rendnek megfelelően a nap végéig mindenképpen nyitva tudom hagyni a beadást, az ezen túli igényeket illetően - hiszen felvetődött, hogy még a jövő héten is
