Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 4 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3998 ELNÖK (dr. Áder János) : Gúr Nándor képviselő úr következik, az MSZPfrakcióból; őt majd Gegesy Ferenc követi, az SZDSZből. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a 2008as költségvetés az egyensúlyjavításról, egyensúlyőrzésről is szól, de ami ennél számomra talán még fontosabb, az az, hogy a fejlesztési lehetőségek megítéléséről, az ok hasznosulásáról. Ma már itt sokszor szó esett arról, hogy mi van a kistérségeken belül, mi van a hátrányosan, halmozottan hátrányosan életüket élő kistérségeken belül. Láthatóvá lehet tenni, hogy 2007ben ez a folyamat a korábbiakhoz képest, az elmúlt m ásfél évtized gyakorlatához képest pozitív irányba lépett. Hiszen, ha csak az utóbbi hónapok eseményeit nézzük, akkor azt lehet érzékelni, hogy akár a vállalkozások tekintetében is, a források megítélése vonatkozásában az a fajta pozitív diszkrimináció, am elyet oly sokszor és oly sokat emlegetünk, valamelyest lábra kapott. (15.40) Érezhető - saját példa okán mondom - ÉszakMagyarország térségében is, hogy mondjuk, a gazdaságfejlesztési operatív program keretei között lévő mikro- és kisvállalkozásokat érintő támogatási keretekből ez a térség, amelyiknek a lakónépessége 12,5 százalékot képvisel az országos létszámokon belül, közel 20 százalék fejlesztési forráshoz jutott hozzá. Nyilván, ha beljebb megyünk, ha a térségen belüli megyéket nézzük, akkor is pozitív a szaldó, de ha eljutunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekhez, akkor az olló ilyeténképpeni zárása, vagyis a fejlesztési pénzek többletének a megjelenése ilyen nagyságrendben még nem igazolódik vissza. De én abban bízom, h ogy pontosan a költségvetési sarokszámokból fakadóan, azoknak a trendeknek, tendenciáknak a megrajzolásából fakadóan, amelyek a fejlesztési források telepítését érintik, ez a folyamat tovább erősödik, és ilyen értelemben az olló további zárása 2008ban meg történik. A Munkaerőpiaci Alapon belül, amely durván egy 400 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszközt jelent, ott pedig két, meggyőződésem szerint mértékadó irányvonal kell hogy tovább erősödjék. Az egyik a decentralizáció, a helyben való döntések lehet őségének a biztosítása, a másik az, hogy az aktív forrásokra fordított pénzeszközök nagyságrendje is növekvő trendet és tendenciát mutasson. Ez azért fontos, mert a döntéseknek helyben, ott kell megszületni, ahol a legjobban látszanak a lehetőségek és a ké nyszerek, a másik oldalról pedig azért fontos, hogy olyan típusú felhasználásokra kerüljön sor, amely nem alapvetően passzív oldalon, hanem az aktivitás növelése oldalán mozdítja el a rendszert. Tehát foglalkoztatási, képzési járulékkedvezmények sokaságán keresztül kell a kellő motivációt megteremteni. Nyilván ennek az alapnak az is a lényege, hogy a társadalmi megújulás operatív programjának a hazai társfinanszírozási hátterét is megteremtse. Ez is azért fontos, hogy olyan munkaterápiás, foglalkoztatásbővü lési folyamatokat tudjunk erősíteni, amelyek az elmúlt öt esztendőben realizált folyamatos, lassú foglalkoztatásbővülési folyamatokat még tovább erősítik az elkövetkezendő esztendőben. Azt gondolom, emellett még talán egy dologról nem szabad megfeledkezni, hogy azok a keretfeltételek, amelyek a költségvetésen belül, illetve európai források figyelembevételével rendelkezésre állnak, azok a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának, a munka világába való visszahozatalának a folyamatát erősítik, e z pedig mindenki számára, a társadalom számára is, de ami ennél talán még fontosabb, az érintettek, az egyének számára ad lehetőséget az elkövetkezendő időszakban. Egy személyes példával szeretném befejezni rövid összefoglalásomat a dolog kapcsán a költség vetéshez illesztetten. Az pedig arról szól, hogy én egy olyan térségnek vagyok az egyéni választott országgyűlési képviselője, amely a 174 kistérség közül hosszúhosszú éveken, mondhatom nyugodt lelkülettel, másfél évtizeden keresztül mindig ott kullogott a sornak a legeslegvégén. Abból
