Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 4 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
3990 Ismét bebizonyosodott, hogy a kormány csak szóban harsogja a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását - mert sajnos a bihari térség a leghátrányosabb helyzetű térségek közé tartozik , a meglevő hátrányok mérséklésé t és végső soron annak megszüntetését. Már ötödik éve vagyunk tanúi a virtuális kormányzásnak és a tényleges cselekvés hiányának. A hátrányos helyzetű térségekben lakók - így a bihariak is - eddig semmit sem éreztek abból a pozitív diszkriminációból, amit a kormány útonútfélen hangoztat. A biharisárréti térség még távolabb került Európától, s ha így folytatódik, akkor a Románia területén lévő Bihar - ahogy ők mondják: Bihor - rövid időn belül leköröz bennünket. Igazán sajnálom, hogy nem jutott el a biharisárréti emberek hangja a kormányig és a kormánypárti képviselőkig. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót TataiTóth András képviselő úrnak, MSZP. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben volt alkalmam HajdúBihar megyébe látogatni, és azt az egetverő nyomort nem tapasztaltam sem Debrecen városában, sem a környezetében, amiről a képviselő úr az imént beszélt. Természetesen nyil ván lenne a pénzt hova költeni abban a térségben is, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy Budapestről autópályán alig két óra alatt Debrecenbe lehet jutni, és a térség esélyei nagymértékben változtak ezzel. Az imént Pápa város polgá rmestere az önkormányzatok finanszírozásáról szólt, utalva arra, hogy ha a hallgatók, a nézők csak Botkáné képviselőtársam véleményét hallották volna, akkor nagyon örülhetnének. Azt gondolom azért, hogy nem baj, ha a parlamentben elhangzik az is, hogy vala mit meg tudtunk oldani, és nem csak világvégehangulatot gerjesztünk, mert az sem felel meg a mindennapok valóságának. A képviselő úr pontosan tudja, hogy az önkormányzatok finanszírozását nem csupán a normatívákon keresztül lehet mérni. A költségvetésben szereplő oktatási és egyéb normatívák a rendelkezésünkre álló forrásokat osztják szét az önkormányzatok között, és meg kell említeni azt, hogy az általános vita során magam is elmondtam, hogy bizony a 17 évvel ezelőtt kialakított önkormányzati finanszírozá s, különösen az oktatásfinanszírozás, radikális megújításra szorul. Rendkívül sok igazságtalan elemet tartalmaz, a források elosztásánál, akárhogyan nézzük, mindig azért a nagyvárosok kerülnek ki győztesen, és a kistelepülések, az imént említett hátrányos helyzetű térségek pedig mindig vesztesei a forrásszabályozásnak, forráselosztásnak. Ezen próbáltunk meg a módosító indítványokkal - a rendelkezésünkre álló forrásokon belül - valamilyen megoldást vagy megoldáshoz közelítő javaslatot tenni, nem állítva azt, hogy az egész rendszer elavultságát, az oktatásfinanszírozás feszültségeit a mostani javaslataink megoldják. Ebben a következő időszakban számítanánk az önök segítségére, közreműködésére, hogy valódi, hosszú távon érvényes megoldásokat találjunk, hiszen e gyegy gyerekre a hátrányos helyzetű térségekben több százezer forinttal kevesebbet tudnak oktatási célra fordítani, mint mondjuk, a fővárosban vagy adott esetben Pápán. Tehát rászorul a javításra a rendszer. A képviselőtársaim elmondták azokat a konkrét j avaslatokat, amelyeket benyújtottunk, és amelyekhez az önök támogatását kérjük a közoktatás, a felsőoktatás területén. Ezekről én most nem szólnék, én is hadd térjek ki a rendelkezésemre álló rövid idő következő részében a választóterületem egy súlyos gond jára. Jó néhány településen, például Mocsa községben, Kocs községben, Naszályon a helyi kutakból származó ivóvíz egészségtelen, éppen most tiltotta be a népegészségügyi szolgálat - a tisztiorvosi szolgálat - az egyik községben, Mocsán az ivóvíz kisgyermeke knek történő adását. Ugyanakkor a megyében néhány kilométerre ezektől a településektől rendelkezésre áll kifogástalan minőségű, nagy mennyiségű karsztvíz, amelyet néhány kilométer vezeték kiépítésével el lehetne juttatni az említett településekhez.