Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 4 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitájának folytatása - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
3965 Szabó Zoltáné a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN (M SZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bebes képviselő úr téved, amikor az önkormányzati bérlakások 1994et követő eladását a Hornkormány intézkedéseihez kapcsolja. Az önkormányzatok nem ezért adták el az önkormányzati bérlakásokat (Bebes István: De bizony!) , hanem azért, mert az 1993as lakástörvény vételi jogot biztosított az önkormányzati bérlakások bérlői számára, vagyis az önkormányzatoknak nem volt mérlegelési joguk tíz éven át; ha a bérlő bejelentette, hogy meg kívánja vásárolni az általa bé relt lakást, akkor a törvény által biztosított kedvezménnyel az önkormányzat köteles volt azt neki eladni. (Bebes István: Ez nem éppen így volt.) Képviselő úr, én is voltam polgármester, úgyhogy elég pontosan tudom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok s oraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Halmai Gáborné felszólalása következik. HALMAI GÁBORNÉ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Most, így a vita második szakaszában érdemes picit visszatérni az alapgondolatokhoz, egyrészt ahhoz, hogy mi lehet a cél a költségvetésben és akár annak a másodikkörös módosításában. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt elmondtuk, hogy az előző szakasz lezárult. A mi konkrét területünkön, a kultúra területén el mondhatjuk, hogy 358 millió forinttal növekedett ennek a területnek a költségvetése az elsőkörös módosító javaslatok által, amiben sok terület érintve volt, akár a színházak, akár a roma művészeti együttesek helyzetének a javítása. Azt gondoljuk, hogy ezek eddig jó irányba mentek. De milyen irányba kell továbbmennünk? Azt gondolom, három alapvető tétel fontos lehet, hogy a szemünk előtt legyen. Az egyik a folyamatok építése, tehát amikor egy reformidőszakban valóban teljesen joggal mindenki arra vágyik, hog y ami felfordult, annak utána legyen egy biztos rendje, és azt kezdjük továbbépíteni, ebben legyen kiszámíthatóság; ebbe az irányba mennünk kell. A másik ilyen tétel a komplexitás kérdése. Mindenki hajlamos arra, hogy a forrásokat egy helyen keresse; legye n ez úgy, hogy csak a szaktárcánál keresse a saját terület forrásait, vagy akár úgy is, hogy a hazai és az európai uniós források közül egyszerre csak az egyiket nézze, pedig nagyon hasznos a tárcák közötti együttműködések lehetőségét, valamint a hazai és külföldi forrásoknak az együttes felhasználását figyelni. A harmadik tétel, amelyről itt a Házban többször is szó esett ma délelőtt, ez a működésfejlesztés kérdése vagy aránya. Hadd tegyek ehhez hozzá egy pluszgondolatot: ez pedig a fenntarthatóság kérdés e. Amikor fejlesztésekről beszélünk, akkor nyilvánvalóan nemcsak az a fontos kérdés, hogy működésre szánjunke több pénzt vagy fejlesztésre, hanem az is, hogy ha már fejlesztésre szánunk, akkor azt azzal a megfontolással tegyük, hogy amögött szükségesség, szakmai érvek is ott legyenek, és tervezzük meg azt, hogy ezek az új fejlesztések hogyan lesznek fenntarthatók, hogyan lesznek összekapcsolhatók, mondjuk, a költségvetés aktuális kérdéseivel. Emiatt tehát a másodikkörös módosító indítványainkat kicsit úgy is csoportosítanám, miszerint vannak olyan dolgok, amelyek a folyamatok továbbépítését szolgálják. Ezek közül szó esett már arról, hogy nagyon fontos, hogy a területi integrált szakképző központok kérdése ne csak a fejlesztés szakaszában, hanem a normatívá hoz való hozzáférés ügyében is most terítékre kerültek. Ez a módosító javaslat azt fogja szolgálni, hogy ahol új működési formában működnek a szakképző intézmények, ott a normatívához hozzáférjenek. Ugyanilyen módosító javaslat az iskolabusz kérdése. Nagyo n sokaknak fontos az, hogy ha már történik egy átrendeződés, ha nagyon sokat beszélünk arról, és intézkedések is történnek abba az irányba, hogy a minőségibb oktatás elérése, mondjuk, kistérségekben vagy intézményi társulásokban
