Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
39 havi nyugdíj javaslata sokak fantáziáját megmozgatta, és hozzájárult ahhoz egyébként eredményében, hogy a nyugdíjasok körében javult az élet lehetősége és minősége, úgy 2006ban, miután látta az ország, hogy ennek persze van egy ára, már tudta, hogy ezt az árat nem akarja megfizetni. Én a jövőben tartózkodni fogok - amennyire csak lehetséges - végtelenül leegyszerűsített, helyenként csalódást keltő, butaságokat is tartalmazó ellenzéki és kormányvitától. Nincsen enn ek sok értelme. Azt javaslom magamnak és a kormánynak is, hogy tegye a dolgát és menjen előre. Magyarországot ezek a viták így nem segítik, legfeljebb elvonják a mi személyes energiánkat vagy a kormány energiáját attól, ami a dolga. (15.40) Mert természete sen lehet azon lamentálni, hogy ennek a programnak mekkora szelete volt világos 2006 áprilisát megelőzően. De a program értelme, Magyarországot szolgáló volta ettől független! Végig lehet azt gondolni, hogy a felsőoktatás átalakításá nak valamennyi részlete, amit tettünk, ismert volte 2006 előtt. Ebben akár még lehet bennünket kritizálni is. Majd megvitatjuk. De ez nem mentesít egyetlenegy törvényalkotót sem - beleértve az ellenzéket is , hogy azt mondja, hogy ezzel meg ezzel nem ért ek egyet, és ezt és ezt csinálnám. Csinálnám! - azt nem halljuk. Egy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy van három dolog, aminek neki kell indulnunk most: rendbe kell tennünk a költségvetést, el kell indítanunk jó néhány területen az állam működésének megválto ztatását, reformokat indítunk, és elindítjuk a hétéves Új Magyarország fejlesztési tervet. Egyensúly, reform, fejlesztés. Ez a három fogalom volt a kormányprogram alcímében olvasható. Hát akkor vessünk számot ezzel, hogy ez hogyan sikerült! Mára senki nem vitatja, hogy ennek az első része, az egyensúlyi része, az a vártnál gyorsabban halad. Van vita, hogy lehetett volnae más szerkezetben. Igazuk van. Lehetett volna lényegesen fájóbb módon, csontig hatolóan hozzányúlni szociális ellátórendszerekhez, visszav enni családtámogatást, nyugdíjtámogatást és sok mindent. Lehetett volna. Ez egyébként minden bizonnyal segített volna a növekedésnek. De azért itt is egy kettős beszéd zajlik! Soha senki - legalábbis a ma felszólalók közül - nem állt azzal elő az elmúlt eg y évben, hogy azt szeretném javasolni a kormánynak, hogy azért, hogy a gazdasági növekedést legalább olyan módon ösztönözze, mint szlovák barátaink, vegye vissza mindenkinek a nyugdíját. Sőt erőteljes tiltakozás zajlik még amiatt is, hogy az Európában egyé bként kifejezetten magasnak számító induló nyugdíjakat - csak az induló nyugdíjakat - korrigáljuk, már csak azért is, mert hozzáteszem, hogy a régen nyugdíjba mentek között és az új nyugdíjasok között ez hallatlan feszültséget hordoz. Nem lehet egyidejűleg aggódni Magyarország erejéért, de csak amellett érvelni, hogy arra kérem továbbra is önöket, hogy további szociális elköteleződést tegyenek, sőt bővítsék azt. Azt hiszem, hogy itt az önök álláspontja nem felelős, és ezt önök is tudják, csak nem mernek egy enesen beszélni. Tőlünk számon kérik az egyenes beszédet, önmaguk pedig nem mernek világosan beszélni. Rajtunk számon kérik, hogy mit mondtunk a kampányban, de elfelejtik, hogy milyen hangulatot teremt az a világ, ahol az az egy mondat évekről korábban, ho gy bizony itt előbbutóbb lesz majd vizitdíj, mert kikerülhetetlen a magyar egészségügy állapotában, arra késztette önöket egy évvel ezelőtt, hogy azzal riogassák Magyarország összes polgárát, hogy itt egy mandulaműtét, kérem szépen, 280 vagy 120 ezer fori ntba fog kerülni, lényegében lehetetlenné téve Magyarországon az okos, normális szakmai diskurzust. Muszáj azt értenie Magyarországnak és a parlamentnek, hogy ha fenn fog maradni ez az átlátszó, avítt politizálás, akkor esélye sem lesz az országnak, hogy e gyetértsünk. De van nekünk egy nagy reményünk, hogy az ország ezt látja és tanul ebből. Tanul, mert kiderült az új többségről, éppen az elmúlt hetekben, hogy az új többség a tekintetben nem bírja az ország támogatását, hogy az ország erre a bizonyos új töb bségre bízná magát, hogy kormányozzon. És tudják, miért? Mert az ország tanul. Érti, hogy hol kell változtatni.
