Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 3 (116. szám) - Bejelentés interpelláció visszautasításáról - Dr. Kovács Zoltán (Fidesz) - az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez - “Befektetés a jövőbe?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter:
3794 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Miközben az önkormányzatoktól történő forrásmegvonások miatt iskolaösszevonásokra, bezárásokra, pedagóguselbocsátásokra kerül sor, a hazai iskolák több mint kétharmada fel újításra szorul, és az iskolák néha már a közüzemi számláikat sem képesek kiegyenlíteni, addig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség uniós forrásból önkényesen digitális táblák beszerzéséről döntött több tíz milliárd forint értékben. A digitális táblák hasznossá gát nem vitatjuk, ha nem az történik, mint ami a Sulinetprogram esetében. Kétségtelen, hogy színesíteni lehet velük a tanórákat, feltéve, ha a pedagógusok használni tudják és kapnak hozzá megfelelő, magyar nyelvű tananyagot, és az áramszámlát a fenntartó ki is tudja fizetni. Az Unióban még a leggazdagabb államok - NagyBritanniát kivéve - sem engedhetik meg maguknak azt, amit az NFÜ, vagyis hogy minden második tantermet ilyen hatalmas mennyiségben felszereljenek ezekkel a drága taneszközökkel. Nem tudunk a rról, hogy az NFÜ döntését megelőzte volna átfogó, a tanintézetek és a pedagógusok véleményét valóban tükröző friss hatástanulmány. Még az ország iskoláiban évek óta meglévő digitális táblákról sem tudni, hogy vajon a sarokban porosodnake, és csak a vele automatikusan együtt járó laptopért kérték, vagy valóban használatban vannak. Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy egy ekkora volumenű beruházást meg kell hogy előzzék oktatáspolitikai szempontból szakmai érvekkel alátámasztott tanulmányok, a melyek a befektetés hatékonyságát igazolják. Mellesleg az Unió is ezt várja el. A szakmai konszenzus hiányát jelzi, hogy a tábla jövőbeni használói, azaz sem a pedagógusok, sem a diákok nem juttattak el ilyen irányú igényeket az oktatási tárcához vagy az N FÜhöz. (14.20) A táblák kampányszerű bevezetése más, hasznosabb eszközök és az iskolák valós igényeinek rovására luxus, hiszen a táblacsomagok közel 1 millió forintba kerülnek az NFÜ tájékoztatása szerint. A kérdés leegyszerűsítve tehát az: valóban a digi tális táblák beszerzése ma a legfontosabb az oktatási intézmények számára? Kérdezem, miniszter úr, miért nem dönthetik el maguk a tanintézetek, hogy milyen taneszközökre, fejlesztésekre van szükségük. Igaze, hogy az iskolákat fenntartó szervezetek, önkorm ányzatok csak úgy kérhetnek táblacsomagokat, ha minden második tanteremre kérnek ilyen taneszközt, vagy egyáltalán nem lehet ezzel a lehetőséggel élniük? Tekintettel az oktatásból kivont források nagyságára és a szakma támogatásának hiányára, kérdezem: val ójában milyen szempontok alapján döntöttek a még uniós mércével is hatalmas mennyiségű táblacsomag beszereztetéséről? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Interpellációjára Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter úr válaszol. (Folyamatos zaj, mozgás.) Kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el helyüket. Köszönöm szépen. Miniszter úr, öné a szó négyperces időkeretben. BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési m iniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy a múlt héten, úgy most is azzal kell kezdenem, hogy tegyük tisztába a tényeket, hiszen már a kérdésfeltevés is tartalmaz néhány olyan csúsztatást vagy félreértést, amely az interaktív táblákkal kapcsola tos tervek megértését nehezíti. Ön azt állítja egyik mondatában, hogy a hazai iskolák több mint kétharmada felújításra szorul, miközben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 40 milliárdos pályázatot ír ki interaktív táblákra. Amiben egyetértünk, az az, hogy való ban, Magyarországon rengeteg iskola szorul felújításra. Éppen ezért jelentettük be Hiller miniszter úrral ez év elején a tanévnyitón, hogy hét év alatt több mint 130
