Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 3 (116. szám) - Bejelentés frakcióvezetői és frakcióvezető-helyettesi tisztségről történő lemondásról és megválasztásról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3786 Tegyük még mindehhez hozzá a közműdíjak drasztikus emelését. Éppen Budapest esetében láttuk, hogy a következő évre tervezett inflációt jóva l meghaladó mértékben nőnek majd Budapesten a közműdíjak. Tegyük még hozzá az átmenetileg felfüggesztett vasútbezárásokat, tegyük hozzá a következő évben belépő tandíjemelkedést, az oktatási normatívák elvételét, és mindebből kijön az, hogy bizony a 2008a s év egyáltalán nem lesz olyan rózsaszín, mint ahogy azt a múlt héten a pénzügyminiszter úr a Parlament falai között említette. Mindez azt jelenti, tisztelt Ház, hogy a növekvő lakossági terheket, a szociális problémák szaporodását fogjuk a következő eszte ndőben is megélni. Egy rossz gazdaságpolitika, egy szakmailag hozzá nem értő kormányzás következményét a lakosság, az emberek, a vállalkozók, mi valamennyien fogjuk megfizetni. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Szili K atalin) : Köszönöm, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Frakcióvezetőhelyettes úr! Tisztelt Hölgyeim és Urai m! Hetek óta hallgatjuk a parlamentben a gazdaságitársadalmi folyamatokról szóló vitát, én magam pedig egyre kevesebb lelkesedéssel figyelem mindazt, amit az ellenzék hol napirend előtt, hol pedig interpellációban nekünk mond el, illetve az országnak kívá nja elmondani. Lelkesedésem csökkenésének oka, hogy úgy látom, hogy folytatódik az a fajta illúziógyártás, amely illúzió miatt Magyarország valóban jelentős árat kellett hogy fizessen. Azt javasolnám, hogy próbáljunk a lényegről beszélni, arról, hogy Magya rország 1990ben úgy döntött, hogy egy nyugatos világot kíván építeni. Önök úgy fogalmazták ezt kicsivel később, hogy polgári Magyarországot, egy olyan országot, amelyben valamennyi polgár pontosan tudja, hogy előremenetele, az, hogy egyről a kettőre jusso n, elsősorban azon múlik, hogy ő bizony tude, akare, képese teljesíteni; hogy értik az ország polgárai, hogy a szabadság édes gyümölcse mellé társul még valami 1990től: az a felelősség, amelyben az első mondat úgy kell hogy kezdődjön, hogy felelős vagy ok magamért, aztán a családomért, felelős vagyok a nemzetemért, és ez a teljesített felelősség alapozza meg azt az igényemet, hogy a nemzet szolidáris legyen velem. Nem lehet polgári Magyarországról beszélni egyszer, a másik oldalról pedig arra biztatni Ma gyarország valamennyi polgárát, hogy napról napra nyújtsa be a számlát a nemzetének, merthogy a nemzet az, amely elsősorban köteles értem, rólam gondoskodni, a nemzet az, amely alávet szolgaságban, kiszolgáltatottságban tart, és én jogfosztottságom okán sz erzek arra jogalapot, hogy benyújtsam ezt a számlát. Ha van a kormánynak dolga, akkor az a dolga, hogy bátorítsa azokat, akik azt mondják, hogy az elmúlt tizenhét év elsősorban arról szólt, hogy birtokba vesszük ezt az országot. (Közbeszólások a Fidesz sor aiból.) Frakcióvezetőhelyettes úr volt pénzügyminiszterként krokodilkönnyeket ejt amiatt (Az elnök csenget.) , hogy alacsony a növekedés, és elfelejt arról mondani egyetlenegy mondatot is, hogy a mai alacsony növekedésnek egyetlenegy oka van: ők is és mi is éveken keresztül elhitettük az emberekkel, hogy elegendő, ha az államban bízva azt remélik, hogy növekednek a szociális és jóléti ellátások, hogy egyre nagyobb ártámogatással 1314. havi nyugdíjjal, adócsökkentések sokaságával tesszük könnyebbé az életü ket, és elfelejtettük az embereknek elmondani, ’90 óta nem mondjuk nekik, hogy Magyarország, ha erős akarsz lenni, akkor az erőd elsősorban polgáraid erejéből merítheted. Nem elég erős Magyarországról beszélni, és utána lebeszélni az országot arról, hogy n eki kell teljesíteni, hanem azt kell mondani: polgárok sokaságának cselekvésére és munkájára van szükség elsősorban. (13.50)
