Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
378 A kistérségek iskolaösszevonásaiban a nebulók nagyon sok újat nyernek. Az új intézmények nemcsak olcsóbbak, de teljes a szakos ellátottság, modern oktatástechnika, speciális szakemberek biztosítják az esélyegyenlőséget. Az integrált szakképz ési intézmények kínálatát ezeken felül a gyakorlathoz és a munkaerőigényekhez igazodó képzési szerkezet fogja segíteni. Közoktatásunk színvonalának kulcsa azonban az emberi erőforrásokban rejlik. Jól képzett pedagógustársadalmunk már bizonyított, az admini sztrációs kimutatások bizonyították, hogy messze a heti 40 órás munkaidő fölött teljesítenek munkatársaink, és ennek nagy részét az esélyegyenlőség biztosítása jelenti. A teljesítményértékelési rendszerek követik pedagógusaink munkáját, mintegy 500 intézmé ny pályázott arra az 1 milliárd forintos motivációs alapra, amelyet 2000ben biztosított a kormány. A teljesítményértékelés egyébként segíthet abban, hogy iskoláinkból a legkevésbé hivatásszerető pedagógusok kerüljenek ki. Esélyegyenlőségteremtő pedagógiá nk programtára rendkívül gazdag. Először a kiváló óvodapedagógia eredményeit szeretnénk kamatoztatni, a hároméves korban megkezdett fejlesztés, az egyéni szakszolgálati követés biztosíthatja a szociálisan leszakadó családok gyermekeinek az esélyegyenlőségh ez vezető utat. Az iskola tehetséggondozó és hátránykompenzáló programjai közül a “Lépj egyet előre” egyéni mentorok segítségével, az Arany János tehetséggondozó vidéki gyerekeknek vagy akár a nulladik éves idegen nyelvi képzés képezheti nemcsak a tehetség gondozás, hanem a hátránykompenzálás bázisát is. A tehetséggondozás épp olyan fontos érdeke társadalmunknak és a közoktatásnak. Meg kell hogy őrizzük a már jól bevált módokat, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat, amelyek akár kistérségi hátránykompenzál ás színterei is lehetnek. Az esélyegyenlőségnövelő tényezők között a minőségfejlesztés a legfontosabb. Mérési, értékelési rendszerünk konkrétan megmutatja a gyerekek személyiségfejlesztésének egyéni útját, de mércéje az intézményi hatásnak is. Az intézmén yi eredmények az iskolák pedagógiai hozzáadott értékét mutatják majd, éppúgy elismerve a hátránykompenzálást, mint a tehetséggondozást. Ez lehet az alapja a nyilvánosságra hozandó iskolai rangsoroknak, és nem az eddig közzétett továbbtanulási statisztika. Nemzetközi hírt szerzett intézmények is vannak a magyar közoktatásban. Az Európakiválóság díjas iskolák között szerepel egy magyar gimnázium, a három angol és három spanyol iskola mellett. Ezek mind az esélyteremtés iskolái, tágabban értelmezve a befogadá st, a leghátrányosabb és legtehetségesebb gyerekeket egyaránt. Igaz, e hazai iskola fenntartója a hátránykompenzáló szint leépítését épp most tervezi. Van tehát sok jó hazai gyakorlatunk, esélyegyenlőséget támogató programunk, most már csak a társadalmi ös szefogás hiányzik, lelkiismeretes szakmai munkával mehetünk tovább ezen az úton. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány nevében Arató Gergely államtitkár ú r kért szót. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném megköszönni azt a példát, amit utoljára emlí tett, hiszen azt bizonyította, amit én nagyon fontosnak gondolok, hogy a közoktatásban a minőség és az esélyteremtés nem egymással vetélkedő, egymást kizáró fogalmak, éppen ellenkezőleg. Esélyteremtés és minőség csak kézen fogva, együtt képzelhető el. Az a z oktatási rendszer, amelyik nem jó minőségű, nem képes arra, hogy esélyeket teremtsen, és hozzá kell tennem - és ez is fontos , hogy (Vincze László: Pénz nélkül!) az az oktatási
