Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 20 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár:
3385 azt is hangsúlyozni, hogy most próbált egy olyan érvet találni Orbán Viktor, ami azt mondta, hogy most biztos tetszhet az amerikai partnereinknek, barátainknak, nevezetesen: az oroszellenesség. Valahogy ő úgy fogalmazott, azt hiszem, a magyar kormány oroszpolitikájával kapcsolatban, hogy Magyarország pincsikutyája Oroszországnak. Ha most fideszesként kéne szólnom, talán azt mondanám, hogy Orbán Viktor pedig akkor ezek szerint pincsikutyája volt az Egyesült Államoknak kint tartózkodása idején. (Dr. Aszódi Pál: Jó lenne, ha másról is értelmesen beszélne! Felejtse el a Fideszt! Beszéljen a mai napról! Jó, hogy van Fidesz!) De nem ezt teszem, mert azt gondolom, a tartalmon túl tovább kellene lépnünk. Igazából a probléma sokkal inkább nem azzal van, hogy mit mondott, hanem arról van a probléma, hogy Orbán Viktor olyan forrásokra hivatkozott az amerikai partnereiv el való tárgyaláskor, mintha ezeket az információkat, ezeket az üzeneteket nemcsak a Fidesz elnöke, hanem maga az amerikai diplomácia, az amerikai külpolitikának a szereplői is megerősítették volna. És innentől kezdve ez már egy nagyon fontos hír, hiszen a magyar diplomácia soha nem kapott, a magyar kormány soha nem kapott semmilyen olyan jelzést az amerikai kormánytól, ami azokkal a tartalmakkal bírt volna, amit Orbán Viktor hazanyilatkozott messziről jött emberként az Egyesült Államokból. Magyarországot a z Egyesült Államokban egy kiszámítható partnernek tartják, olyan partnernek, amelyik pontosan tudja és teljesíti a NATOtagságunkból fakadó kötelességeket és felelősségeket, feladatokat. Ennek egy nagyon szép és jó példája, amiben volt ötpárti konszenzus i s, hogy a NATO Pápát választotta szállítóbázisként az elmúlt napokban. És hadd idézzen April Foley amerikai nagykövetet ezen döntés kapcsán, a következőt mondta: “A döntés tükrözi azt a nagyfokú bizalmat, amellyel a NATOtagok Magyarország felé - mint tapa sztalt, hozzáértő és megbízható partner felé - fordulnak.” De ugyanezt erősítette meg Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának az elnöke is, aki azt mondta, hogy Magyarország aggodalomra okot nem adó, ígéretes jövő előtt álló ország. Összességében azt gondolom, hogy Orbán Viktor, ha nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak ezek a források, hiszen Magyarország számára fontos, hogy tudjuk, hogy melyek azok az amerikai meghatározó politikai tényezők, akik így gondolkodnak, akkor nem tett mást, mint lej áratta a nemzetét, feljelentette Magyarországot a világ egyik szuperhatalmánál, rontotta Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képességét. És ez különösen akkor baj, hogyha visszaemlékezünk 2000re, amikor a miniszterelnök maga készített arról listát, h ogy ki az, aki szerinte rontja Magyarország nemzetközi hitelét a világban. Énszerintem érdemes Orbán Viktornak ugyanazzal a mércével mérni, mint amivel akkor mérte az ellenzéket. Tudom, hogy az igazság fáj, tisztelt képviselőtársaim, de éppen ezért gondolt am, hogy fontos ezt a hozzászólást ma elmondanom. (Kontur Pál közbeszól.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. Megadom a szót Horváthné Feks zi Márta államtitkár asszonynak. HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! A Külügyminisztérium és a washingtoni nagykövetség, úgy gondolom, hathatósan előkészítette és támogat ta Orbán úr amerikai útját, ez kötelessége egyébként a kormányzatnak, hogy a parlamentet alkotó bármely frakció vezetője, illetve képviselő, hogyha külföldre látogat, anyagokkal, programok szervezésével hozzájáruljunk az úthoz. Azt gondoltuk ennek kapcsán, és őszintén hittük, hogy az elnök úr látogatása célozza nemcsak a magyaramerikai kapcsolatoknak az elmélyítését, hanem a Magyarországkép amerikai erősítését és bemutatását. Éppen ezért valóban a Külügyminisztérium és a kormányzat számára is fájók voltak azok a kijelentések, amelyeket Washingtonban nyilatkozott,
