Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 19 (111. szám) - Babák Mihály (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “Égbe szökő fizetések, de csak a Miniszterelnöki Hivatalban” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
3293 főre jutó bérköltségekben is vezeti a listát. A tavalyi évben az egy alkalmazo ttra jutó éves bér 4,8 millió forint volt, ami annak is köszönhető, hogy minden tizedik alkalmazott főosztályvezető vagy annál magasabb státusban van. A miniszterelnökséget a bérek terén a második helyen a Fejlesztési Ügynökség követi, 4,3 millió forinttal , és ezek után következik a korábbi évek listavezetője, a külügyi tárca, 4,2 millióval. A lista végén, ahogy eddig is szokott lenni, az egészségügyi tárca áll. Az egészségügyi közalkalmazottak bére lehúzza ezt az átlagot, egészen 2,3 millió forintra. (15.0 0) Hátul kullog az oktatás, mint szokott, és a Rendészeti Minisztérium is. Államtitkár Úr! Hogyan nem sérti szociális érzékenységét az a tény, hogy a vezetése alatt álló intézményben már a társadalmi igazságosságot megkérdőjelezően magasabb fizetést osztog atnak? Államtitkár Úr! Mi az oka annak, hogy már lassan több a vezető beosztású munkatárs, mint az átlagos köztisztviselő? Államtitkár Úr! Nem érzi visszásnak, hogy míg az ország egyszerű állampolgárainak 6,3 százalékkal csökkent a reálbérük, addig az önök vezetése alatt álló intézményekben égbe szökő fizetést osztogatnak? Államtitkár úr, kérem megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Az interpellációra a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében Szetey Gá bor államtitkár úr válaszol. SZETEY GÁBOR , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, először a tényeket raknám rendbe, ugyanis szerintem ön nem a miniszter úrral, nem is velem, mé g csak nem is a Miniszterelnöki Hivatallal vitatkozik, hanem bizonyos értelemben a tényekkel. A Miniszterelnöki Hivatalban az elmúlt évben, években jelentős szervezeti átalakítások mentek végbe, amelynek során a hivatal összlétszáma a számos többletfeladat ellátása mellett is csökkent, a szervezeti felépítés racionalizálásával pedig a főosztályvezetői álláshelyek számát is jelentős mértékben, több mint 50 százalékkal csökkentettük. A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az álla mtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény a korábbi szabályozáshoz képest szigorúbb kereteket határoz meg a foglalkoztatható vezetők létszámára vonatkozóan és a vezetői szintek tekintetében. A szabályozásnak éppen az volt a célja, hogy a korábbi években jellemző túlzott vezetői arányt korrigálja. A Miniszterelnöki Hivatal a központi közigazgatásban elfoglalt sajátos helyzetéből adódóan persze több állami vezetőt és vezető beosztású köztisztviselőt foglalkoztat, mint a minisztériumok, ebből követk ezik a magasabb átlag. A kormány ugyanakkor arra törekszik, hogy a vezetői létszámot szigorúan a szükséges mértékhez igazítsa, elkerülendő a korábbi időszakok párhuzamos irányítási viszonyainak kialakulását, amelyek például a referatúrák működése idején fe nnálltak. A változások nyomán a Miniszterelnöki Hivatalban jelenleg 22 állami vezető és kormánybiztos, továbbá 26 főosztályvezető dolgozik, ez alig haladja meg a rendszeresített létszám 6 százalékát. Ami azonban talán ennél is fontosabb, az az, hogy a közi gazgatási szerveknél, így a Miniszterelnöki Hivatalban is az állami vezetők, valamint a köztisztviselők részére adható juttatások mértékét a jogviszonyukat szabályozó törvények tartalmazzák, amelyek meghatározzák az illetmény maximális mértékét. Ennek megf elelően a Miniszterelnöki Hivatalban is csak olyan mértékű díjazást fizet a munkáltató, amelyet a jogszabály lehetővé tesz. A kulcsszó azonban - amit a képviselő úr és a képviselő urak figyelmébe szeretnék ajánlani - az átláthatóság és a titoknélküliség. I tt, ebben rend van, és azért van rend, mert ez a környezet szabályozott. Gazdasági és - ha mondhatom így - HRszakemberként egyaránt azt vallom, amit a gazdaság és a humánerőforrásszakma: a transzparencia, az átláthatóság, a kiszámíthatóság a kulcs. És ez különösen így van a fizetési rendszerek esetében. Transzparens, átlátható rendszer melletti fizetésekre van szükség, és ahol lehet - sajnos a politika nem ilyen , átlátható és kiszámítható teljesítményalapú jutalmazásra. Ezt tesszük.
