Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 19 (111. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
3271 hal ála után özvegyen maradva életét a szegényeknek szentelte. Huszonnégy éves volt mindössze, amikor meghalt. Mi az a három vonás, amit fontosnak tartok a személyiségében kiemelni, hiszen élő üzenete van a mai magyar társadalomnak is? Férjét igazi, szenvedély es szerelemmel szerette, és ez kölcsönös volt. A családi életről üzen számunkra nyolcszáz éven keresztül Erzsébet. Azt üzeni, hogy az önmegvalósításnak két terepe van, az egyik a hivatás - hiszen ő nemcsak hercegnő, de a szegények segítője is volt , a más ik a családi élet, és ő ebben is képes volt önmagát megvalósítani. Tehát nem az egyetlen terep a karrierépítés egy nő számára, ha az önmegvalósítást meg akarja élni. Talpraesett és bátor nő volt, akiről azt írják életrajzírói, hogy kiválóan lovagolt, de ha tározott személyiségű volt, aki képes volt szembeszállni a társadalmi konvenciókkal, a divattal, a másokat befolyásoló “mit szólnak az emberek?” gondolattal. Azt tette, amit a lelkiismerete szerint fontosnak tartott. S végül a harmadik a szociális érzékeny ség, ma így mondanánk, ami azt jelentette, hogy özvegyi részét megkapva kórházat épített, utolsó éveit a betegek gondozásának, illetve a szegények ápolásának szánta. Ez a döntéshozóknak is szól, a lehetőségekkel bírók felelősségéről, arról, hogy akinek mód ja van, az törődjön többet a többség sorsával. Engedjék meg, hogy befejezésképpen az életrajzából egypár mondatot felolvassak. Vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között, beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Amikor l átta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott nekik, nagy tüzet rakatott, hogy megmelegedhessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik ember dúdolni kezdett egy dalt, és hamar osan mindenki énekelt a tűz körül. Erzsébet boldog volt, és azt mondta társnőinek, látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a kormány nem kíván reagálni, Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úrnak adom meg a szót, aki szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett: “Előállított újságírók” címmel. Öné a szó, frak cióvezetőhelyettes úr. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A hétvégén sokadszorra volt Budapest utcáin előre be nem jelentett, jogellenes demonstráció, amellyel kapcsolatban egyrészt örömmel lehet üdvözölni , hogy az ilyen típusú rendezvények látogatottsága, támogatottsága egyre kisebb, ugyanakkor a most hétvégén történt események között van egy dolog, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig az, hogy két újságírót is előállított a magyar rendőrség ezen az engedély nélküli tüntetésen, két olyan újságírót, akik azért voltak ott, hogy a munkájukat végezzék, és beszámoljanak erről a rendezvényről. Nem minden tanulság nélkül való ez a történet, s nemcsak a rendőrség, de az újságírók szempontjából sem. Mi előtt azonban erre rátérnék, engedjék meg, hogy felidézzem, a liberális párt meglehetősen határozottan és következetesen állt ki eddig minden olyan ügyben, amikor arról volt szó, hogy a sajtószabadságnak, a szólásszabadságnak az alapvető alkotmányos értéké t meg tudjuk óvni, meg tudjuk védeni. Nagyon fontos ez. Nem olyan régen, néhány héttel ezelőtt volt egy vita arról, hogy vajon büntethetünke államtitok megsértéséért civileket, újságírókat. Mi ebben a vitában is azt képviseltük, alapvető közérdek fűződik ahhoz, hogy az újságírók végezhessék a saját munkájukat, és ne kelljen adott esetben a büntetéssel, a büntetés fenyegetésével szembenézniük akkor, amikor - mondom még egyszer, hangsúlyozom sokadszor - a munkájukat végzik, és a nyilvánosságot akarják tájéko ztatni. Azt mondom, hogy nem minden tanulság nélkül való az újságírók részéről sem ez a hétvégi esemény, hiszen mondjuk el azt is, az azért talán elvárható mindenkitől - akár tüntetni megy egy
