Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - TUKACS ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3215 Kétperces hozzászólások következnek. Tukacs István képviselő urat illeti a szó elsőként. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita végén azzal a mondással kell a magam részéről a mai beszélgetést zá rni, hogy milyen jó, hogy a buták azok mindig biztosak a dolgukban, az okosoknak meg állandóan vannak kételyeik, tele vannak kétellyel. Kiki helyezze el a mai nap után valamelyik oldalra magát! Nyilván ezt teszik majd azok is, akik figyelemmel kísérték ez t a vitát ma. Azt szeretném mondani, hogy mi tele vagyunk kétellyel a jelenlegi törvénytervezetet látva, azonban azt is gondolom, hogy teljesíteni fogjuk a dolgunkat, módosító indítványokat fogunk beadni. Ami számomra a mai vitának az esszenciáját adja, Ku pper képviselőtársam hozzászólása volt. Azt mondta, hogy hiába beszélünk mi arról, hogy mindenki kötelezően ellátott lesz, és nem válogathatnak a pénztárak a biztosítottak között, ezer és egy módja van annak, hogy ez alól kibújjanak. Ha a képviselő úr való ban teljesíteni akarja képviselői esküjét, akkor ezer plusz egy darab módosító indítványt kellene beadnia, hogy ez véletlenül se történjen meg - erre azonban nagy valószínűséggel nem lehet számítani, mint ahogy az előző hozzászólásban jelzett együttműködés re sem. Az együttműködésnek valószínűleg az a gátja, hogy van egy nagyon fontos politikai és pártpolitikai érdek jelen pillanatban a patkó túloldalának túlnyomó többségén: politikai ügyet generálni ebből az ügyből - mi pedig szakmai terepen fogjuk ezt tart ani, szakmai terepen akkor is, amikor arról van szó, hogy mi a szerepe a pénztárakban a kisebbségi tulajdonosnak, és szakmai terepen akkor is, hogyha azt kell eldöntenünk, mi az érdeke a betegnek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Gógl Árpád képviselő úr szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett. DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt idejét felhasználva szeretném elmondani, hogy Magyarország egészségügyi re ndszere, amely most másfél évtizede átalakulóban van, eddig stabil elemekkel rendelkezett, mert az alkotmány jól körülhatárolja, az önkormányzati törvény kétharmados törvényként biztosítja a 85 százalékos tulajdont. (17.10) A ’97es LXXX. törvény a társada lombiztosításról, az egészségügyi törvény, a jogalkotási szabályok tulajdonképpen biztonságot adtak, mert hiszen a Bokroscsomag idején azért ott is megsemmisítődtek az abszurd javaslatok. Tehát biztonságban volt a rendszer és az állampolgár. Ez a törvény, amely a biztosítás és a pénztár hibridje, és életképtelen hibridje, mert nem is öszvér, amelyik legalább egy generációt él, a maga 122 nem tisztázott alacsonyabb rendű jogszabályával, elfogadhatatlan. Az, hogy változtatásra szükség van, és lépéskényszerbe n van a kormányzat és a parlament és a magyar valóság is, ez azt hiszem, mindannyiunk számára világos. De rossz megoldást nem kell támogatnunk! Azt mondták, hogy nincs javaslatunk; nyilván aki nem volt itt végig, nem hallotta az összes hozzászólá st. Azt mondjuk - és ezt mondom ma is - végül is, hogy van az egészségügyi kerekasztalnak egy törvényszintű kimunkált javaslata is, és van szinte minden elemre javaslata, amelynek kialakításában részt vett a kormány és a jelenlegi koalíciós pártok kivételé vel minden szereplő. Azt ajánlom, hogy fontoljuk meg, hogy annak az alapján valahol elinduljunk, mert ez a törvény elfogadhatatlan, és úgy ítéljük meg, hogy olyan szintű jogbizonytalanságot is teremt, aminek alapján az alkotmányossága is kérdéses. Sokkal s zerencsésebb visszalépni, és jó politikai konszenzussal megteremteni azt a társadalmi közmegegyezést, amire felépíthető a következő lépés. Ez lenne a javaslatunk, ha már javaslatra szükség van.
