Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz):
3184 árcsökkenést fog eredményezni. Nos, a néhány hete lezajlott áramaukció óta tudjuk, hogy a lakosságnak 1520 százalék, a gazdasági szere plőknek pedig 40 százalék emelkedést eredményez ez a liberalizáció. Hogy is van ez, tisztelt képviselőtársaim? Most önök - akik tudták, hogy a nyugdíjrendszerben mi a helyes út, akik az árampiac reformerei voltak, és tudták, hogy mi a helyes út - azt ígéri k, hogy ugyanígy meg fogják javítani az egészségügyet, hogy a járulékok nem fognak emelkedni, a szolgáltatások nem fognak csökkenni, a verseny eredményeként pedig óriási mértékű szolgáltatási színvonalemelkedés fog bekövetkezni. A törvény tervezetét a múl t heti bizottsági ülés előtt néhány nappal kaptuk meg, a bizottsági ülésre a miniszter asszony - sajnálom - el sem merészkedett, helyette elküldte az államtitkárát, aki a kerettörvény tárgyalása közben minden ott feltett kérdésre csak annyit válaszolt, hog y a részleteket majd később fogjuk kidolgozni. Bevallották, hogy ez kerettörvény, a részletekről nem tudnak semmit. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a kerettörvény mint jogszabályi műfaj sajátossága az, hogy nem szabályoz minden részletkérdést. Ez elfogadható. De mindez nem jelentheti azt, hogy az előterjesztő hallgat lényeges, a szabályozási konstrukciót alapvetően befolyásoló körülményekről. A szaktárca lényeges körülményekről hallgat, nem mond igazat. A vitáink során egyrészt úgy látjuk, hogy számos kérdésről fogalmuk sincs, másrészt pedig szándékosan hallgatnak el tényeket. Nem tudjuk, hogy milyen társadalmi környezettel számolt a törvénytervezet szerkesztője, milyen demográfiai modellt vettek alapul, mennyi járulékfizetővel számol a szaktárca a következő évt izedekben, ki fogja fizetni a nyugdíjasok járulékát. Hallottam képviselőtársamtól, most az állam. A jelenleg hatályos nyugdíjtörvény szerint 2013tól személyi jövedelemadóköteles lesz a nyugdíj, ezért felmerül a kérdés, hogy a kormány mikortól kíván egész ségbiztosítási járulékot vonni a nyugdíjból. Hallgat ez a tervezet az ellátási csomagok részletes tartalmáról, hallgat a díjtételbizottság működésének részletes szabályairól, a fejkvótaszámítás módszertanáról, az alkalmazni kívánt számítási modellről. Ez a kerettörvény ezekről a lényeges momentumokról mind hallgat. Titkolja az előterjesztő, hogy az ellátások költségének átlagosan mekkora részét fogják fedezni az új elszámolóárak. Valószínűtlen, hogy az intézmények és fenntartóik számára ez az új rendszer ke dvezőbb lenne. Megtudhatjuk azt is ebből a kerettörvényből, hogy a pénztáraknak nevezett biztosítók nem mások, mint ellátásszervezők lesznek. A pénztárak irányításának a módja rendkívül érdekes a tervezet szerint. Arra várnánk magyarázatot, hogy mi célt sz olgál például az igazgatóságban az úgynevezett belső tag jogintézményének a meghonosítása. Az igazgatóság kizárólagos hatásköreit miért mellékletben állapítják meg a tervezetben, miért nem a szövegtörzsben? Ez látszólag jogszabályszerkesztési kérdés, de v alójában ez mindmind valamifajta titkolózásra utal. Új az egészségügyi rendszerben a várólista kérdése is, ami nem tekinthető kiegészítő jelenségnek, hiszen ebben a kerettörvényben és abban a rendszerben, amit érvényesíteni akarnak, a várólista kérdése fő szabállyá vált. (14.40) A várólistáknak nagyon bonyolult a rendszere. Vannak pénztári várólisták, intézményi várólista, vagy előjegyzésnek is mondhatjuk, és vannak a drága eljárásokra, a szervátültetésre várók központ i várólist ái. A pénztárak a várólista fedezetére tartalékot képeznek, de vajon mi lesz a pénztárnak az érdeke? Az, hogy gyorsan sorra kerüljön a beteg, vagy netán az, hogy minél tovább várjon? Hiszen a képzett tartalék addig is a pénztárnak kamatozik. Rossze a pénz tárnak az, ha egy várólistán lévő ügyfele, megunván a várakozást, pénztárat vált? Hamarosan megismerkedhetünk egy új jelenséggel is, és ez nem más, mint a biztosítói vagy a pénztári műhiba fogalma. Eddig ez ismeretlen volt, de a jövőben ezzel is számolni k ell. Elő fog fordulni, hogy a betegek azért halnak meg vagy nem kapnak megfelelő ellátást, és azért szenvednek maradandó egészségkárosodást, mert a pénztáruk hibás döntést fog hozni, és a beteg számára szükséges beavatkozást nem fogja finanszírozni. Az elő terjesztő természetesen hallgat erről a jelenségről, melynek mértékéről semmifajta háttérszámítást nem lehet találni a kerettörvényben.
