Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3137 indokolt, sokkal inkább a politikai szembenállás szokta ezt a helyzetet előidézni. De mit is lehetne itt tenni? Ha kiragadjuk az államháztartási rendszerek egyikét, ha kiragadjuk az állam szerepének az értelme zését, ha nem adunk adekvát választ arra, hogy mi az állam és az állampolgár viszonya, hogy milyen államot szeretnénk, ezeket a kérdéseket megspóroljuk, akkor legfeljebb részmegoldások, de rossz részmegoldások születnek. Én és a Magyar Demokrata Fórum - bo csánat, a Magyar Demokrata Fórum és én - konzervatív pártként és politikusként egyetértünk azzal, hogy az állam szerepe szoruljon vissza, egyetértünk azzal, hogy az állampolgár felelőssége, az öngondoskodás lehetősége vagy az öngondoskodás igénye az államp olgárokban erősödjék, és épüljön ki, és az állam és a kormánykoalíció ezt elég gyakran hangoztatja verbális megnyilvánulásaiban. Nade, hát azért ennek van egy másik oldala. Az öngondoskodás feltételeit is meg kellene teremteni, mondjuk, az anyagi feltétele it. Ha öngondoskodásra szólítom föl a polgárokat, de közben azt a pénzt, amit azt megelőzően én magam fordítottam azokra a célokra, amelyek megvalósításába most az állampolgárt be akarnám vonni, akkor természetes, hogy ennek a forrásairól is gondoskodni ké ne, és odarendelni. Ezt csak azért mondom, mert, mondjuk, az adórendszer reformjának az eredménye lehetne az, hogy több pénz marad a választópolgárnál - ahogy ezt meghirdették a kormánypártok a választási kampányban , és akkor majd az állampolgár eldönti, hogy abból a több pénzből mire mennyit fog költeni. Ma, amikor reformokról beszélünk, Európában nálunk a legmagasabb az újraelosztás aránya. Ez azt jelenti, hogy az állam nem bízik az állampolgárban az egyik oldalon, mert a pénzt nem adja oda, viszont a t erheket, a felelősséget, a költségeket rá akarja terhelni. Ez így nem fog menni. Mondok egy konkrét példát: a vizitdíj bevezetése kapcsán 300 forinttal alkalmanként megterheltük a beteget, aki az orvost felkeresi. Még azt is mondhatnám, hogy a dolog egyébk ént rendben van, mert az soha nem volt igaz, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes. Fizettünk érte, de látens módon, levonták a jövedelmeinkből, tehát nem tudtuk, nem éreztük a mindennapjainkban, hogy az egészség pénzbe kerül. Az lett volna itt a tisztessé ges, normális eljárás, ha nem újabb pénzbevonás lett volna a rendszerbe a cél, hogy jó, fizessünk 300 forintot, vagy fizessünk 500 forintot, de a kifizetett pénzzel csökkentsük azt az összeget, amit látens módon vonnak le tőlünk, és akkor az egyensúly megm arad, de az egyéni felelősség talán hatványozottabban előtérbe kerül. Ezek a fajta közelítések vagy ezek a megoldási formák hiányoznak a mostani kormány tevékenységéből, és ez a törvény ezt nagyon ékesen bizonyítja. Aztán még más is hiányzik: az egész egés zségügyi reform céljának a pontos megfogalmazása. Tulajdonképpen, ha jól megnézzük, arról van szó, hogy egy rendszer működtetésének az anyagi feltételeit akarjuk úgy átalakítani, hogy közben a rendszer önmaga olyan nagyon nem változik meg. De azért a refor m eredményeképpen nem mondhatjuk, hogy egyetlenegy magyar állampolgár egészségesebb lesz, egyetlenegy magyar állampolgár azt mondhatja, hogy az ő várható élettartama növekedik. Egyetlenegy magyar állampolgár nem mondhatja azt, hogy egy lépéssel közelebb va n a minőségi élet megéléséhez, pedig azért ez egy nagyon fontos cél lenne. Hadd idézzek egy cikket, amely körülbelül fél éve jelent meg egy hetilapban! Ez a cikk azt állította, hogy a VIII. kerületben a várható élettartam 58 év, ezzel szemben a XII. kerüle tben a várható élettartam 80 esztendő. 22 év a különbség Budapest területén belül. Nagyon egyszerű az a válasz, hogy hát persze, az egyik egy gazdag kerület, a másik pedig egy szegény kerület, az egyik kerületben sokkal több pénz van egészségügyre, sokkal több forrás áll az egészségügy számára, mint a másikban, és akár ezzel a kérdést meg is oldhatnánk. Ez nem így van. Ha a VIII. kerületben ugyanannyi forrás állna rendelkezésre, valószínű, hogy nem lenne egyenesen arányos az élettartamnövekedés, mert az eg észségügy kultúra kérdése is. (11.00) Hol van a reformban elrejtve az a törekvés, hogy a megelőzésre, az egészséges életre való nevelésre nagyobb hangsúlyt fektessünk? Hol van ebben a koncepcióban elrejtve az, hogy má r a kisgyerekeket oktassuk arra, hogy az egészség milyen fontos érték, és hogy annak a megtartása
