Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - Az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2951 És hány apróság van, ami kormányzati felelősség, és rontja a versenyképességet? Szü letette erről valamilyen felelős, kormányzati szintű elemzés? Mert kérdezem, hogyan legyen versenyképes a magyar termelő, ha késik a támogatás, vagy ha elégtelen, pontatlan és lassú az intézményi háttér? Hogyan versenyezzen, ha az elvonások, adók, illeték ek meghaladják a versenytársakét? Ha más tőkésítettségi szintről indulnak az üzemek, ha a hitelkondíciók függnek a mérettől, ha ugyanaz a bank más kondíciót nyújt a beruházásokhoz Magyarországon és kedvezőbbet az ottani gazdáknak, ha a kormányzat hitelfelv ételre és a magas kamatszinttel tőkekivonásra készteti a gazdát. Számtalan hasonló kérdés tehető föl, miközben az agrártársadalomra ráerőltették, hogy a felzárkózás szakasza ez, amikor felénél valamivel több a támogatásunk, mint a külföldi versenytársaknak . Elérkeztünk oda, hogy ez a jelenségcsoport is rámutat arra, hogy társadalmi konszenzussal elfogadott agrárstratégia híján sokkal több a feltehető és megválaszolatlan kérdés, mint az elfogadható válasz. Tisztelt Országgyűlés! A 2006. esztendő kiváló lehet őséget adott arra, hogy munkához fogjon a kormányzat. Ebben az évben a kormány nagyjából túllépett az önmaga gerjesztette csatlakozási zavarokon, és az időjárás - a belvizektől eltekintve - az átlagosnál kegyesebb volt. Megnyertek egy választást, de előtte pozícióban voltak, és ha nem hitték el saját választási propagandájukat, akár tisztán láthatták az ágazat helyzetét. Nagy esély nyílt arra, hogy áttekintve a valódi gondokat - esetleg elfogadva azt a vélekedést, hogy a másik oldalon is vannak alkalmas sza kemberek , együtt végre megszabják azt az irányt, ami orientálja a termelőt, célt és jövőképet ad a magyar mezőgazdaságnak. Megalkothattak volna egy nemzeti agrárstratégiát, esetleg társadalmi egyetértéssel. Ez nem történt meg, s ezért a 2006. év a “sodró dás első éve” megtisztelő cím várományosa az ebben az esztendőben nyújtott teljesítményük alapján. (10.50) Pedig előrelépni csak átgondoltan lehet. Jól tükrözi ezt a jelentés néhány adata is. Látszik, hogy az immáron évszázados problémakör, úgymint a hozam ok legtöbbször kezelhetetlen mértékű ingadozása, a termelői és kereskedelmi szektor érdekeltségének elkülönülése, az agrárolló nyílása, s a többi, szinte minden adat hátterében ott áll. Néhány utalásból is érzékelhető, hogy a vidéki lakosság helyzetére val ódi koncepció nyomokban sincs, hacsak nem tekintjük koncepciónak a közel 590 millió euró ideutalását. Továbbgondolva néhány adatot, akár meg is ijedhetünk: az elöregedő agrárnépesség talán koncepció a nagyobb üzemméret kialakítása felé? Ha ugyanis ez a nép esség kivonul a termelésből, egészen egyszerűen nem lesz, nem látszik utánpótlás. A hihetetlenül alacsony jövedelmi mutatók nem inspirálják a jó képességű fiatalokat az ágazatban maradni. A vidéki infrastruktúra fejletlensége és sorvadása mára közismert, 2 006ban vált igazán széles körben láthatóvá, érzékelhetővé. A számok is mutatják, meg érezzük is: a mezőgazdaság társadalmi presztízse mélyen megrendült, az utánpótlás akadozik, annak minden mélyenszántó, tragikus következményével egyetemben. 2004ben, 200 6ban ez a folyamat látható volt, és nem történik a szocialista kormányzás idején semmi, ami arra mutatna, hogy tudatosult mindez az illetékesekben. Sajnos, napjaink történései bizonyítják, hogy az egyetértés, a másik fél álláspontjának a figyelembevétele olyan sarkalatos, alapvetően nemzeti kérdésben, mint a földügy és a birtokpolitika, messze távol áll az erőből kormányzó koalíciótól. A földkérdés társadalmi egyetértés, együttműködés nélküli kezelése, a problémák szőnyeg alá seprése is döbbenetes felelőtl enség, erőből való kezelése pedig végzetes következményekkel járhat. Hogy a kormányzó erőknek eddig csak erre tellett, jól mutatja a sodródást. 2006ban készült fel a kormányzat egy nagy tőkeigényű beruházásra a bioetanolprogram terén. Talán szokásosnak, jellemzőnek nevezhetném azt, hogy társadalmi vita, hatáselemzés, szakmai értékelés az ötlet kipattanása után nem következett. Megkérték a bioüzemanyagok jövedéki mentességét még 2005ben, és meg is kapták az Uniótól, de úgy, hogy a magyar kérésnek
