Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - Az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2945 következő bizonytalansági tényezők figyelembevételével is folyamatosan növekszik, növekedésnek indult. Riasztó az onban az állattenyésztés szerepének 2006ban megfigyelhető további csökkenése és az ágazatok közötti belső arányok érdemi megbillenése. A mezőgazdasági termékek termelői árának országos növekedése 2006ban szintén jelentős volt, különösen a gabonafélék ese tében, miközben a ráfordítások árszínvonalának növekedése ettől elmaradt, vagyis az agrárolló mutatója érezhetően javult, és ez jó, segítve ezzel az ágazat jövedelmezőségét, ami szintén javult 2006ban. Ebben az EUtámogatásoknak is nagyon fontos szerepük volt. A fentebb sorolt mutatók érzékelhető előrelépést jelentenek az ágazatban, ugyanakkor vannak olyan tényezők, amelyek a hátrányos helyzetét erősítik. (10.20) Ilyen a mezőgazdasági beruházások alakulása 2006ban, 2005höz viszonyítva. A kedvezőnek tűnő folyamatok korlátait mutatja többek között az élelmiszeripar teljesítményének minimális növekedése ugyanebben az időszakban. Az alapanyagelőállítás és feldolgozás növekedése közötti különbség súlyos problémákra, szerkezeti ügyekre hívja fel a figyelmet. A hazai agrárgazdaság kiszolgáltatottságát csak a hazai alapanyagra alapozó feldolgozóipar érdemi fejlődése, fejlesztése csökkentheti, ez egy nagyon fontos feladat. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2006ban tovább csökkent, ami nagyon nem jó, miké nt az ágazat nemzetgazdaságban betöltött foglalkoztatási szerepe is csökkent. Ez azonban lényegesen magasabb a hivatalos, kicsit 5 százalék alatti értéknél, hiszen az agrárágazat minden részterületén továbbra is jellemző a papíron nem megjelenő munkaerő, p apíron nem megjelenő foglalkoztatás. Közvetett adatok alapján megállapítható, hogy a hivatalos statisztikákban nem szereplő agrárfoglalkoztatottak aránya is csökkent ugyanebben az időszakban. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az agrárszektor kereseti visz onyai alig érik el az országos átlag 65 százalékát, megállapíthatjuk, hogy az agrárszektor egészének társadalmi lemaradása érdemben nem csökkent, és ez egy súlyos problémát jelent ma nemcsak az agrárszektor, hanem a teljes vidéki Magyarország számára. Épp ezért úgy gondolom, hogyha a jövőben a feladatokat tekintjük, a hangsúlyok újragondolására van szükség. Ennek több eleme van, és én is szeretnék itt hivatkozni az Agrárgazdasági Tanács nem egy véleményére. A vidék leszakadásának megállítása, a valódi előre lépés, a népességmegtartás elindítása meggyőződésünk szerint csak úgy képzelhető el, ha valóban áttevődik a hangsúly a tőkemegtérülésről, a haszonmaximalizálásról a foglalkoztatás maximalizálására, vagyis a foglalkoztatás növekedésének az agráriumban, a te ljes agrárgazdaságban kiemelt szerepet kell kapnia. Mindezt természetesen hatékonyan, közgazdasági értelemben piacképesen és versenyképesen kell megtenni, hiszen különben a termelés finanszírozhatatlan. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a világpiac vált ozásainak és a külföldről származó áruk versenyének egyre inkább kitett agrárszektor szereplői között valódi egyetértés alakuljon ki, mint ahogy ezt mondja az Agrárgazdasági Tanács véleménye is a birtokpolitikában, a piacvédelemben, a támogatáspolitikában, a termékszerkezet átalakulásában és más kérdésekben. S ha tetszik, ha nem tetszik, ebben óriási a pártok felelőssége; és nagyon nagy a felelősségük abban, hogy a viták élezésével vagy a közös megoldás keresésével foglalkozzanak a politikai szereplők. Az á gazat versenyképessége érdekében továbbra is kiemelt feladat a logisztikai rendszerek fejlesztése, a termékpályák szervezettségének javítása, a szállítási költségek csökkentése, a helyi feldolgozás arányának növelése, a biomassza energetikai célú hasznosít ása és a mezőgazdasági termékek egyéb ipari hasznosításának elősegítése. Ez utóbbi szempontok érvényesítése is megköveteli az agrárinnovációs tevékenységek erősítését; a szaktanácsadás, a továbbképzés valódi reformját; a képzésben a gyakorlati képzés szere pének erősítését; a felsőoktatás és kutatás ma meglévő és működő intézményeinek védelmét, segítését; közös felelősség emellett az ágazatban
