Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - Az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2934 A kormány nevében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által benyújtott beszámoló mindig az előző évi, jelen esetben tehát a 2006os agrárgazdasági és agrártársadalmi fol yamatokat mutatja be, amelyet kiegészít az Agrárgazdasági Tanács véleményével. A 2006os gazdasági év különleges abból a szempontból, hogy ez volt az első év, ami az uniós csatlakozás utáni első teljes évvel összevethető, másrészt természeti szempontból ki mondottan jó gazdálkodási évnek mondható. Ez utóbbit, mármint a jó időjárást az értékeléskor, a pozitívumok felemlítésekor nem árt szem előtt tartani, mint ahogy majd egy év múlva a 2007. évi jelentéskor is figyelembe kell venni az idei természeti csapások at, amelyeknek a hatása nem jelentéktelen. Az agrárfejlesztésről szóló törvény többek között előírja, hogy az agrártámogatások - a nemzeti és az uniós - reálértékét a támogatások kiegyenlítődéséig biztosítani kell. Előírja, hogy a nemzetgazdaság más ágazat aihoz viszonyítva esélyegyenlőséget kell teremteni, hogy a mezőgazdaságból élők arányos tőke- és munkajövedelmet szerezhessenek. Szintén előírja, hogy a vidékfejlesztéssel és a foglalkoztatás növelésével a vidéki életminőség javuljon, az agrárinnovációt el ősegíteni kell, az agrárjövedelmek növelését arányban a lekötött tőkével és a befektetett munkával - nem sorolom tovább. A magunk részéről az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény célkitűzéseivel, előírásaival maximálisan egyetértünk és támogatjuk ugy anúgy, mint ’97ben a törvény megalkotásakor, amely valamennyi akkori parlamenti párt támogatását élvezte. Az már persze más kérdés, hogy a mindenkori kormányok ebből mit tartanak be. Tisztelt Ház! Idézet következik; én is azt az idézetet választottam, ami t a többségi véleményt adó képviselőtársam: “Az elmúlt évben nem alakult ki egyetértés olyan fontos agrárpolitikai kérdésekben, mint a birtokpolitika, a piacvédelem és egyes támogatási célkitűzések. Az ország társadalmában és gazdaságában megfigyelhető mor ális problémák az agrárgazdaságra is hatnak.” Nem folytatom tovább, hallhattuk az előbb. Csak ebből az idézetből, ami az Agrárgazdasági Tanácstól származik, mi azért merőben más következtetést vontunk le. Az országban valóban gazdasági és pénzügyi válság v an, de ami ennél sokkal súlyosabb, az ország morális, erkölcsi, lelki válságban van. Hogy ez az Agrárgazdasági Tanács által is említett morális válság mióta mélyült el, abba most nem akarok belemenni, mert akkor a szakma helyett az elhíresült őszödi beszéd del és Gyurcsány Ferenccel kellene foglalkoznom. Vagy hogyan lehetne konszenzus a birtokpolitikában, amikor a kormánypárti többség olyan módosítást fogad el a földtörvényben, ami az ötpárti konszenzus alapelveit rúgja fel a külföldiek földszerzését illetőe n? Vagy ahogyan a bizottsági ülésen is megfogalmazódott, komoly aggodalomra ad okot a részaránykiadás és az osztatlan földtulajdonkimérés helyzete, az erre fordítható források mértéke. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyar agrárgazdaság fontos nemz etgazdasági és társadalmi szerepet tölt be, fontosabbat, mint ahogy ezt ezek a bizonyos makrogazdasági mutatók is jelzik, amit itt az előttem szólók már említettek. Nyilván azonban nem mindegy, hogy egy ilyen arányszám értékelésénél mekkora egy nemzetgazda ság teljesítőképessége, de az leszögezhető, hogy az agrárpotenciálunk nincs olyan mértékben kihasználva, mint lehetne. Az is valószínűsíthető, hogy az ágazat súlya a csökkenő tendencia ellenére hazánkban mindig magasabb lesz, mint az EU 15ök átlaga, jelen leg ez a mutató pont a duplája ezen országokénak. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az egyetlen termelőágazat, amely tartósan pozitív egyenlegével javítja az ország külkereskedelmi mérlegét. A jelentés kiemeli, és az előttem szólók szintén utaltak rá, hogy a z agrárágazat társadalmi szerepe gazdasági jelentőségénél is nagyobb. Ebben a kérdésben azonban nincs közmegegyezés, a politika két oldala alapvetően másképp ítéli meg ezt a kérdést. A kormánypártok gazdasági oldalról, a hatékonyság és a versenyképesség kr itériumának való megfelelést hangsúlyozva érvelnek a tőkekoncentráció mellett. A mi véleményünk szerint a hatékonyság alatt nemcsak a gazdasági hatékonyság, hanem a társadalmi hatékonyság is vizsgálandó, amelybe bele kell érteni a vidék és a mezőgazdaság k apcsolatát, a falvak és a mezőgazdasági
