Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2927 Ahol ezeknek a magyaroknak a fele nem kap munkát; ahol legutóbb, vagy legalábbis eddig legutóbb, október hónapban két esetben is csoportosan megtámadtak helyi magyarokat a nemzeti hovatartozásuk miatt. Amikor én itt a Házban is korábban szóvá tettem a magyarellenes támadásokat, a kormány a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmé ny 2003. évi aláírásától várta, ahogy a kormány akkori tagja kifejezte: a magyarellenes közvetlen fellépések, vagyis mondjuk ki: a bűncselekmények számának csökkentését. Én szomorú vagyok, hogy ennyivel is megelégedett volna. Amikor 2005. február 14én sor került itt, ebben a Házban ennek az egyezménynek a kihirdetésére, ismét felhívtam a tisztelt Ház figyelmét, hogy a kisebbségvédelem nem alapulhat a milosevicsi nemzeti politika eredményein, mondjuk ki: a nemzetirtási politika eredményein, és ezért a nemze tiségi összetétel erőszakos megtiltását rögzítő szöveg olyan tapintatlan és hazug ebben az esetben, mint egy szépségflastrom a vérző seben. És ezért akkor nem is szavaztam ezt meg. Sajnos, igazam lett. Most ismét betelepítés indul, immár az Európai Unió kí ván megszabadulni a hívatlan jövevényektől, a szerb hatalom pedig szervezi a betelepítésüket a magyarlakta területekre. És ne mondja most azt a külügyminiszterünk, amit Szlovákiáról a Benešügyben mondott, hogy Magyarországnak nincsenek eszközei, hogy nem tud mit tenni, mert így sose szabad egy feladathoz hozzáállni. De ezt most azért se mondja, mert ez most végképp és szembeszökően nem igaz! Nem igaz, mert most a vajdasági magyaroknak határozott kérése van hozzánk: azt kérik, hogy a magyar kormány ne írja alá a kishatárforgalmi egyezményt Szerbiával, ugyanis akkor a könnyített személyforgalmat lebonyolító, 50 kilométeres határ menti sávba ellenőrizhetetlen betelepedés indul meg Szerbia egyéb részeiről. A betelepítést esetleg megakadályozni vagy fékezni kívá nó moratórium pedig semmit sem ér egy olyan szerződő féllel szemben, amelyik eddig sem tartotta be a megállapodásokat, és erőteljesen folytatja a nemzetiségellenes politikáját, és ennek keretében az állami telepítéspolitikát közpénzekkel és hatósági erő al kalmazásával. Kedves Képviselőtársaim! Azt kérik tőlünk innen, a déli határaink mellől, hogy végre egyszer hallgassuk meg a kérésüket. Nem adtunk magyar állampolgárságot nekik, nem léptünk fel elég erélyesen a magyarüldözés ellen. Vegyük rá közösen a magya r kormányt, hogy legalább annyit tegyen meg, hogy nem köti meg a kishatárforgalmi egyezményt Szerbiával. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ha jól látom, Arató Gergely államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Napirend előtti felszólalásának címével nem tette könnyűvé a kormány felkészülését a válaszra, ezért is lehet az , hogy nem a Külügyminisztérium válaszol a képviselő úrnak. Ha megtette volna, hogy a felszólalása címében jelzi, hogy milyen problémáról kíván beszélni, akkor természetesen a konkrét ügyekben is könnyebben tudnánk ma szót váltani. Hiszen a képviselő úr a felszólalása címében azt jelezte, hogy kötelességünk a határon túli magyarok megmentése, amiben nyilván mindannyian egyetértünk, üljünk a parlamenti patkó bármely oldalán. Legfeljebb abban vitatkozunk, hogy mik a hatékony eszközök, mik azok a lehetőségek, amelyeket ennek érdekében ki kell használnunk. A képviselő úr által felvetett konkrét problémára válaszolva, a Vajdaságban élő magyarok helyzetére kitérve, gondolom, abban is egyetértünk, hogy Magyarország alapvető érdeke a határon túli, Vajdaságban élő ma gyar kisebbség miatt, valamint geopolitikai elhelyezkedésünk és az ország biztonsága miatt is, hogy Szerbiában, tágabb értelemben a volt Jugoszlávia területén minél előbb konszolidált, békés viszonyok alakuljanak ki; hogy a koszovói rendezésnek olyan módja szülessen,
