Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 13 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2923 Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az elhangzottakra Tátrai Miklós államtitkár úr kíván válaszolni. TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit értetlenül állok Hock képviselő úr felszólalása előtt, hiszen napirend előtt napirenden nem szereplő ügyről lehetne beszélni. Ehhez képest a holnapi ülésnapon tárgyalja az Országgyűlés azt a törvényjavaslato t, amelyről képviselő úr felszólalása szólt. A vitának holnap van a helye, holnap lehetősége lesz nemcsak képviselő úrnak, nemcsak az MDF frakciójának és a kormány egy képviselőjének, hanem valamennyi frakció valamennyi tagjának ebben a vitában részt venni . Ha képviselő úr a párbeszéd, a tárgyalások és a megegyezés híve, akkor olyan keretben kell felszólalni, amely keretet az Országgyűlés vitára biztosított, és valamennyi félnek rendelkezésére áll a lehetőség álláspontja kifejtésére. Ez a mai felszólalás ép pen nem ezt a célt szolgálta. Ennek ellenére azzal én magam egyetértek, és a kormány is azt az álláspontot képviseli, hogy az a célszerű, az a hasznos, az az üdvözítő, ha ezekben a kérdésekben a parlamentben konszenzust, de legalábbis minél szélesebb körű egyetértést ki lehet alakítani. És nemcsak azért, mert a szabályok egy része kétharmados szabály, hanem azért, mert nagyon fontos kérdésekről, a demokrácia sarokköveiről van szó. Hiszen például nem lehet - és jó lenne, ha ebben nem lenne köztünk vita - fen ntartani azt a helyzetet tovább, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselői más szabályok szerint jutnak jövedelemhez, és más szabályok szerint fizetnek vagy nem fizetnek adót, mint a Magyar Köztársaság bármelyik, nem országgyűlési képviselő áll ampolgára. És nem azért, mert a képviselők tisztességtelenebbek, vagy tisztességesebbek mint bárki más, hanem azért, mert olyan szabályokat alkottak önök az elmúlt években, hogy ez a különbség kialakult. Ez nem jó; ez éppen az Országgyűlésnek, az Országgyű lés tekintélyének nem jó, mert nem transzparens. Nem lehet azt mondani, hogy az, aki a piaci szférában vagy akár a közszférában kap 500 ezer forint fizetést, többet vagy kevesebbet keres, mint egy országgyűlési képviselő, aki adott esetben 200 ezret keres, és költségtérítésként ehhez még sokat kap. Nem lehet ilyen összehasonlításokat végezni, folyamatosan védekezni kényszerül a politika, amikor azzal támadják, hogy bizonyos felvett összegek után nem fizet adót a politikus, az országgyűlési képviselő. Miközb en mi itt, a teremben tudjuk, hogy persze ez egy álvita, de semmibe nem kerül, sokkal hitelesebbé teszi a közös munkánkat, ha egy olyan rendszert hozunk létre, amiben világos, hogy a politikus minden megkeresett forintja után pontosan úgy fizet adót, mint bármelyik másik adófizető polgár. Semmi mást nem céloz a kormány javaslata, mint azt, hogy azonos szabályok vonatkozzanak politikusra és nem politikusra. Ennek következtében nem kell hogy változzon senkinek az anyagi, jövedelmi helyzete, ettől nem fog több et vagy kevesebbet hazavinni senki, csak pontosan azt lehet mondani, hogy ennyi a bruttója, ennyi a nettója, a kettő között pedig, ugyanúgy, mint bárki más, befizeti az adót az a munkavállaló, aki történetesen országgyűlési képviselő. Amikor tehát ezekről a kérdésekről beszélünk, és a konszenzus igényével lépünk fel, akkor arra is muszáj visszautalni, hogy az elmúlt tizenvalahány évben egykét évente ez a kérdés folyamatosan kinyílt, az éppen aktuális kormány vagy ellenzék ezt felnyitotta, elkezdődtek róla tárgyalások, amelyek soha nem vezettek eredményre. Most is zajlottak, már ebben a kormányzati ciklusban egyeztetések erről a kérdéskörről a frakciók között, nincs eredménye. A kormány benyújtotta azt a javaslatot, amelyet helyesnek tart, amelyet jónak tart a cél eléréséhez, és az Országgyűlésé az a feladat most, hogy e mögött a javaslat mögött, vagy ha ennek egyes pontjai a parlament számára elfogadhatóak, akkor ehhez képest egy másik javaslat mögött a többséget létrehozza, akár a konszenzust létrehozza. Mo st van egy olyan vitaanyag, amelyet persze a kormány, még egyszer mondom, helyesnek tart, amelyhez minden
